Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

ÖSSZEFOGLALÓK

mozgó század feladata volt a város belső békéjének a biztosítása és az ellenséges mozgalmak figyelemmel kísérése. 1849. május 6-án ellenséges gőzös kötött ki a bajai Duna-parton, ám Killinger Zsigmond és tüzértársai, valamint Bernáth Lajos őrnagy katonái visszaverték a támadást. Az 1849. május 25-i tanácsülés a mozgó csapatoknál szolgáló bajai nemzetőrök rendes honvédekké avatását és a városi újonclétszámba való beszámítását kérte Haczell Márton kormánybiztostól. A város ugyanis ekkor még 70 újonccal tartozott. A város vezetése újabb kedvezményekkel igyekezett a szükséges katonai létszámot biztosítani. Kimondta, hogy aki a városért katonának áll, az a 20 pengőforint felavatási pénzen kívül egy belső háztelket és egy hold kukoricaföldet is kap. A fenti intézkedések azonban már megkéstek, a szabadságharc ügye ekkorra már egyre reménytelenebbé vált, és Althan császári királyi ezredes csapatai 1849. július 27-én megszállták Baját, ezzel a város számára véget ért a forradalom és szabadságharc. Kétségtelen tényként állapíthatjuk meg, hogy a város vezető testületei, mögöttük a lakosság többségével, mindvégig kitartottak a forradalom és szabadságharc ügye mellett. Nyögtek ugyan a súlyos terhek alatt, de a legnehezebb időkben sem fordultak ellene. MOLNÁR JÁNOS Baja város népoktatásáról az 1800-as évek utolsó évtizedeiben A dolgozat bevezető része Baja város lakosságának anyanyelvi, vallási tagolódását, a város társadalmának foglalkozási csoportonkénti „megosztottságát", s azokat a gazdasági jellemzőket, trendeket tekinti át, amely aztán segíti az olvasót a város közoktatásában kialakult folyamatok, specifikumok megértésében. Baja XVIII. századi gazdasági, társadalmi jellemzőinek áttekintését a közölt összefoglaló statisztikai adatok még áttekinthetőbbé teszik. A tanulmány ezt követően részletesen tárgyalja az Eötvös József miniszter nevével fémjelzett 1868. évi népiskolai törvény hatására a városban kibontakozott folyamatot. Nevezetesen, hogy mely felekezetek és maga a város is milyen erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a törvény rendelkezéseit betartsák, hogy az iskolaköteles gyermekek túlnyomó többsége iskolai oktatásban valóban részesüljön. A városhoz tartozó tanyás körzetekben ez különösen nagy erőfeszítést követelt mind az iskolafenntartóktól, mind az érintettektől, illetve szüleiktől. Sorra veszi a tanulmány azokat a tárgyi feltételeket - az osztálytermek nagysága, bútorozottsága, fűtési lehetőségek, szemléltető eszközök stb. - és személyi adottságokat - szakképzett tanítók alkalmazása -, amelyek között maga az oktatás folyt, s amelyek együttesen döntően befolyásolták az oktatás színvonalát. Az egyes iskolákban folyó munkáról pedig érzékletes képet adnak a gyakran idézett dokumentumok.