Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

PÉTERNÉ FEHÉR MÁRIA Kecskemét vagyoni helyzetének felmérése 1855-ben

1745-ben Mária Terézia megengedte a kun puszták lakóinak a földjük megváltását, ezzel Kecskemét elesett ezen puszták további bérlésének lehetőségétől. Más módon is igyekezett birtokát gyarapítani a város, főleg miután a kun puszták bérlésének lehetősége megcsappant. Birtokai legnagyobb részéhez ezt követően a földesúri megváltakozással jutott Kecskemét. Ez azt jelentette, hogy földesuraitól fokozatosan vásárolta meg a földesúri tulajdonrészeket a város. Kecskemét még 1439-ben került földesúri hatalom alá, mikor is Erzsébet királyné Zsigmond király lánya, Albert király felesége - elzálogosította a várost és területét földesuraknak. Míg Csongrádot szintén ebben az évben egészen, Kecskemétet csak az itt szedetni szokott adó mértékéig adta zálogba a királyné.

5 Kecskemét területe földesurai között területileg felosztva soha nem volt, nekik képzeleti birtokaránylag ú.n. úriadót, „ census dominalis"-\ fizetett a város. A cenzus fizetésén kívül semmilyen szolgálattal nem tartoztak a földesuraknak, azok a tényleges birtokot nem élvezték. Jobbágytelkek nem voltak Kecskeméten, a város határterülete szabad adás-vevés tárgyát képezte a lakosok között. Mivel jobbágyság nem volt Kecskeméten, Mária Terézia Urbáriuma sem érintette a várost. Papi tizedet és kilencedet nem fizettek, mert a „mindenféle kilenced a várost illette cenzus címén".

6 Egyrészt ez alól a cenzusfizetés alól igyekezett mentesíteni magát a város a megváltakozással, másrészt a földesúri jogok megszerzése előfeltétele volt a szabad királyi városi (jog)cím megszerzésének, amire a város a 18. század végétől törekedett.

7 A cenzus mennyiségét sem országos törvény, sem földesurakkal kötött írásos szerződés nem szabályozta, az mindig külön egyezkedés tárgyát képezte. 1773 előtt némelyik földesúr visszaélt helyzetével és évről-évre önkényesen felemelte a cenzust. Az 1773. december 10-én kelt királyi rendelet szerint ezt már csak a helytartótanács előterjesztésére megadott királyi engedéllyel tehették meg. Ettől kezdve azonban csak ritkán és csak nagyon indokolt esetben kapott engedélyt földesúr a cenzus emelésére. A cenzus fizetésére a város, mint testület vállalt kötelezettséget és az elöljáróság adta ki további haszonbérletbe a földrészleteket a lakosoknak. (A kiosztás elvét szabályrendelet rögzítette.) A földesúri birtokok, jogok megváltását Kecskemét 1724-ben kezdte meg és az 1832/36. évi országgyűlés után siettette annak befejezését. Ugyanis csak egy módot talált arra, hogy a még megváltatlan földesúri jogokkal szemben érdekeit továbbra is fenntartsa, és függetlenségét megőrizze, ha teljesen megváltja magát és megszerzi a szabad királyi városi jogot. Nem célja a jelen forrásközlésnek a megváltakozás körülményeinek, menetének részletes leírása. Hangsúlyozni kell viszont, hogy a városnak könnyebbséget jelentett a megváltakozásnál az a tény, hogy területe nem volt felosztva földesurai között, és hogy a 5 A város 1526 előtti birtokosairól részletesen írt HORNYIK János: Kecskemét város története oklevéltárral c. munkájának I. kötetében 169-177. oldalon, az 1526 utáni birtokosairól pedig ugyanezen munka II. kötetében 369. oldalon. 6 LIPÓTZY, 1935. 22-23. 7 Ahhoz, hogy valamely földesúri hatalom alatt álló ú.n. mezőváros elérhesse az országrendiséget (a szabad királyi városi rangot): - meg kellett váltania magát bizonyos pénzösszeggel a földesúri joghatáság alól, - a királytól újabb jelentős pénzösszegért meg kellett szerezni a sz. kir.-i rangot biztosító (bizonyító) privilégium! eveiét, végül ki kellett eszközölnie az országgyűléstől, hogy a karok és rendek a várost a szab. kir.-i városok közé becikkelyezzék. Magyar állam- és jogtörténet (Szerk.: CSIZMADIA Andor), 1986. 195.