Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

BÁNKÚTI IMRE A Kiskunság a török hódoltság utolsó évtizedeiben (Dokumentumok 1667-1683)

1. Szabadszállás, 1667. június 1. A helység lakosai a Magyar Kamarának: terheik csökkentését kérik, valamint panaszkodnak a császári és magyar hadak garázdálkodásai ellen. (Külső címzés:) Az Tekintetös és Nagyságos hűségös Kegyelmes Urairucnak, Posony Várában az Magyar Szent Koronára serényön és Istenesen vigyázó Nagyságos: Méltóságos Camarás Urainknak adassék ez levelünk ő Nagyságoknak tulajdon kezükben hűven. (A helység vörös viaszba nyomott pecsétjével.) (Más kézzel rávezetve:) Praesentatae 10. Juny. 1667.

2 Alázatos és tisztösséges szolgálatunk ajánlásának utána az Szent Istentűi egésségett, békösségett, kegyelmet kívánunk jó szívbőll Nagyságtoknak, Uraságtoknak. My az Nemes Kis Kunságban Császár és Koronás Király Urunk eö Feölsége nemes telekjén, Szabadszállásán nyomorgó hódolt szegénység, akarván Nagyságtoknak alázatossan sok rendbéli elviselhetetlen nyavaljáink felől supplicálnunk, és kérjük is Nagyságtokat Istenért, és az megboldogult néhay Szent Királyoktul adattatot privilégiomunkat látván, értvén, Nagyságtoknak Uraságtoknak azon esedözünk, hogy az adónkban leengedgyön Nagyságtok. Mivel hogy igen sok ahoz, az mint vagyunk, az sok háborgó időkben meg is kevesöttünk, és jószágunkban is igen elfogyatkozot állapatra jutót igyunk. Az Császárnak sok nemzetből álló pusztító, kegyetlen idegön hadai, fel és alá falunkon Császár úttyát töttenek, az török iszpaya urunk közinkben szállót, el nem bocsátott, az rettenetös idegön kegyetlen népnek úgyis gazdálkodnunk köllöt, az mint nem akartuk, el húzták vonták minden nevel nevezhető javainkat. Viszontag az magyar nemzetből álló katona és hajdúság is elprédálta, hajtogatta lábas marháinkat, és minden javunkat, s magunk közzül sokakat csonka, bénna, nyomorult életővekké töttenek, az mint az egész Allföldség, Duna és Tisza két fele bizonyság erre. Mind ez napokig való megbántádósinkra nézve, jóllehet, hogy mi szabadszállásiak szállottuk volt meg elsőben a török, tatár megrablása, pusztítása, égetése után az Császár és Coronas Király nemes telekjét, és melléje adván Fülöpszállás, Beszther és Kisbalás

3 nevű nemes teleköket Istenben boldogul kimúlt boldog emléközetű Turzo Sztaniszló Méltóságos Magyar országi néhay Palatínus Urunk eő Nagysága,

4 és eő Nagysága hűséges tiszttartója. Lipoczi Keczel András,

5 és volt abban az időben 100 tallér az summánk az négy telekről, s azután is valamely ideig. De azonban némely pénzszerető tisztartóink az puszta teleköket kezünkből kivévén, külön árandára (így!) vonták tőlünk, az 100 tallért is megvötték rajtunk, s az pusztáktul is azon kívül 70 tallért. Im az háborúkban penig nem is bírhattuk Kis Bálás nevű nemes telekött, mégis az árendáját meg köllött fizetni. Minek okájért Nagyságtok Uraságtok, értvén szegény állapotunkat, az summánkban engedgyön le, az mely velünk tejendő irgalmas, kegyelmes cseleködetért Nagyságtoknak boldog életéjért, az Szent Istennek hálaadó könyörgő imádságunkban könyörgünk és imádkozunk. Ezeknek utána áldgya meg Isten Uraságtokatt minden kívánatos testi, lelki idvességes áldásival. Datum Szabadszallasini 1. die Juny. Anno Domini 1667.

6 Az Nagyságtok Uraságtok alázatos Kunay. (így!) Az Nemes Kis Kunságbéli Szabadszállási telekön nyomorgó szegénység szeretettel szolgálunk örömest jó dolgokbul, Nagyságtoknak, Uraságtoknak. 2 Beérkezett 1667. június 10. 3 Beszter ma Bösztör néven Kunszentmiklós része, Kisbalázs ma is Szabadszálláshoz tartozik. 4 Thurzó Szaniszló 1622-1625 közt volt nádor. 5 Helyesen: Lipóczi Keczer András. Meghalt: 1635-ben. Nagy Iván, VI. 1860. 147-148. 6 Kelt Szabadszálláson, az Úr 1667. évében június 1. napján.