Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)

TÓTH ÁGNES A magyarországi németek története a hazai történetírásban 1945 után

fordulat következett be. Túlzás nélkül állítható, hogy ezen a területen néhány hónap alatt annyi minden történt, mint az azt megelőző negyven esztendőben összesen. Ráadásul a változások egyértelműen pozitív irányúak voltak, akár a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek, akár a határokon túli magyarság szempontjából vizsgáljuk is az eseményeket. "

14 1989. április 24-én a minisztertanács határozatot fogadott el a Nemzetiségi Kollégium - későbbiekben Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium - létrehozásáról. A Kollégium „a kormány tanácsadó és véleményező testületeként működve a hazai kisebbségekkel és a határon túli magyarsággal kapcsolatos valamennyi kérdésben illetékes szervként működött, vagyis nagyrészt mindeddig gazdátlan, megoldatlan feladatokat látott el, az évtizedekig elhallgatott és egyre égetőbb problémák kibeszélésére, megvitatására, és érdemi kezelésére fórumot teremtett. A Kollégium egyfajta koordináló szerepet látott el, munkájába lehetőség szerint az összes kisebbségi kérdésben érdekelt és tevékeny állami, államigazgatási szervezetet, minisztériumot, országos hatáskörű intézményt, tudományos, oktatási, kulturális, tömegtájékoztatási műhelyt, politikai pártot, de egyéni szakértőket is bevont. Másrészről ez a szerv nem alkalmazta az „értük, de nélkülük" elvet: Az egyes kisebbségi szervezeteket is felkérte, kapcsolódjanak be az új magyar kisebbségpolitika megformálásának folyamatába".

15 A Kollégium, illetve Titkárság eredeti szervezeti formájában rövid idő múlva megszűnt. Az 1990-es országgyűlési választásokat követően, a kisebbségi ügyek intézésére két külön szervezet jött létre. A Miniszterelnöki Hivatalon belül működő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal a hazai kisebbségek, míg a Határon Túli Magyarok Hivatala - mint a neve is jelzi - az anyaországon kívül élő magyarok ügyeinek koordinálásáért felelős. A parlament 1993-ban törvényt alkotott a hazai nemzetiségek és kisebbségek jogairól, amely kimondja: „A Magyar Köztársaság területén élő, magyar állampolgárságú nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, történelmi hagyományai, valamint a kisebbségi létükkel összefüggő más sajátosságaik egyéni és közösségi önazonosságuk része. Mindezek különleges értékek, megőrzésük, ápolásuk és gyarapításuk nemcsak a nemzeti és etnikai kisebbségek alapvető joga, de a magyar nemzet, végső soron pedig az államok és nemzetek közösségének érdeke is. "

I6 A többpártrendszeren alapuló parlamenti demokrácia kiépülésével a magyarországi nemzetiségi szövetségek helye, szerepe is megváltozott. Az állam többé nem avatkozott bele szervezeti felépítésükbe, céljaik megfogalmazásába, vezetőik kiválasztásába. Lehetővé vált a ténylegesen alulról szerveződő, autonóm nemzetiségi szövetségek létrehozása, céljaik, feladataik meghatározása, identitásuk megfogalmazása. Természetesen mindez nem volt lehetséges egyik napról a másikra. Jószerével az elmúlt évtizedben e szövetségek is keresték új szervezeti formájukat, azt a módot, ahogyan leghatékonyabban tudják segíteni önazonosságuk megőrzését, ugyanakkor a megváltozott körülmények között integrálódásukat a magyar társadalomba. A demokratkus átalakulás természetesen kedvezett a kisebbégtörténeti kutatásoknak is. Megszűntek a kutatói szabadságot érdemben korlátozó politikai megfontolások, így hozzá14 GYŐRI SZABÓ Róbert, 1998. 7. 15 GYŐRI SZABÓ Róbert, 1998.11. A szerző monografikus feldolgozásában a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium és Titkárság jó fél éves történetét tekinti át, igen részletesen, sokszempontúan. A munka jelentőségét a felhasznált forrásbázis nagyságán túl, a téma újszerűsége, valamint a szerző értékelései, szintetizáló szemléletmódja adja. lft 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. In: Magyar Közlöny 1993. 100. [5273]5286.