Bács-Kiskun megye múltjából 16. (Kecskemét, 2000)
KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA A Kalocsai Iskolanővérek kínai missziója 1926-1948
apostoli vikárius, 1690-ben pedig a Szentszék megszervezte a pekingi és a nankingi püspökségeket. 1692-ben a kínai császár megszüntette a keresztényellenes törvényeket és szabaddá tette az evangélium hirdetését. A kolduló rendek tagjai, de főleg a domonkosok, 7 akik 1631-ben jelentek meg Kínában, a jezsuitáknak a kínai hagyományokhoz, szokásokhoz való alkalmazkodásában 8 a pogányság pártolását látták és egyre erősebben támadták a jezsuiták eljárását. A kitört rítusvita lezárásaként a Szentszék végül is 1742-ben végleg elvetette és betiltotta a kínai rítust. 9 A vita a császárokat és magát a kínai népet is bizalmatlanná tette a kereszténység iránt, amelynek kételkedve hallgatott hitigazságait egyre kevésbé fogadták el. Megindult a keresztényüldözés és a misszionáriusok kiutasítása az országból. Csak a jezsuitáknak engedték meg, hogy mint udvari matematikusok és csillagászok működjenek a császári udvarban, azonban a kínaiak között nem folytathattak térítő tevékenységet, a kínaiak pedig nem vehették föl a kereszténységet. Az ismétlődő üldözések, a paphiány, valamint a Jézus Társaság 1773-as feloszlatása megakasztották a korábban virágzó missziók fejlődését, amelyekhez közel három millió katolikus tartozott, így az addig elért eredmények is lassan elenyésztek. 10 Ám a kínai missziók helyzetének ellehetetlenülése nem volt egyedi jelenség. A 18. század végén világszerte csökkent a missziós tevékenység. A felvilágosodás eszméinek terjedése, a jezsuita rend feloszlatása, sok más kolostor, illetve szerzetes rend megszüntetése a hittérítők számának megfogyatkozásához vezetett. A missziók fenntartásához szükséges anyagi támogatás is elmaradt, mert a forradalmak és háborús viszályok idején az európai államok nem tudtak, vagy nem akartak segíteni, az egyház missziós intézményei pedig megszűntek, vagy csak csökkent intenzitással működhettek. Ez a helyzet a napóleoni háborúk után változott meg. A missziós tevékenység az 1830-as években indult meg teljes erővel, ekkor a fokozódó gyarmatosítás arra ösztönözte az európai hatalmakat, hogy élénken támogassák saját nemzetük hithirdetőinek munkáját. A közlekedési eszközök (gőzhajó, vasút) fejlődése pedig technikailag segítette a misszionáriusok tevékenységét. 11 A pápák már a 16-17. században is törekedtek arra, hogy a missziók ügyének egységes koordinálását Róma végezze. 1622-ben az addig rendszertelen hitterjesztő munka központi irányítására hozta létre XV. Gergely pápa az egész világ missziós tevékenységét összefogó és irányító szervezetet „Sacra Congregatio de Propaganda Fide", azaz Hitterjesztési Kongregáció néven. A kongregáció munkája által a gyarmatosítással összekapcsolt hitterjesztésből a legfőbb egyházi központból irányított hitterjesztés lett, a missziók minden kérdése e hatóság illetékessége alá került. 12 A missziós ügy 18. század végén tapasztalható hanyatlása után VII. Pius állította helyre 1817-ben a Congregatio de Propaganda Fide-t, a világmissziók vezetését azonban csak XVI. Gergely pápasága idején 13 vette át véglegesen ez a szervezet. 14 A központi vezetés fejlődése mellett új missziós szerzetesrendek is alakultak, 1 " valamint a hívő tömegek körében is egyre több missziós világi egyesület jött létre. Ez utóbbiak 6 Uo. 204. 7 A későbbi ferences, domonkos, lazarista stb. misszióról, valamint a kínai misszióba a 19-20. században bekapcsolódó szerzetesrendekről lásd bővebben: PUSKELY Mária, 1998. I. 649-653. * Ezalatt az egyház parancsainak enyhítése, szentmiséken a kínai nyelv használata stb. értendő. 9 SZÁNTÓ Konrád, 1988. II. 204. Ehhez lásd még: ADRIÁNYI Gábor, 1990. 209. 10 SZÁNTÓ Konrád, 1988. II. 204.; HÉVEY Gyula, 1914. 28-30. " SZÁNTÓ Konrád, 1988. II. 422. 12 Uo. 194. 13 XVI. Gergely pápasága: 1831-1846. 14 SZÁNTÓ Konrád, 1988. II. 422. 1:1 A hittérítésbe a visszaállított jezsuita rend is bekapcsolódhatott.
