Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A hagyatéki per, mint történettudományi forrás

Az eredeti okiratot, Perényi Franciska négy fia és Franciska unokája írta alá, az aláírásokat pecséttel is megerősítették. [4. sz. melléklet] Később 1831-ben hasonló módon osztották el Beöthy János özvegyének Baranyai Borbálának az ékszereit is. [6. sz. melléklet] Tekintettel arra, hogy a Budán élő kétszeres özvegy, Beöthy Jánosné társadalmi helyzetének megfelelő életmódját a somogyi örökség utáni árenda nem fedezte, a kiegészítésre csak újabb kölcsönök szolgálhattak. A már korábban felvettek megadására sem lehetősége, sem szándéka nem volt igazán. A szándék hiányát bizonyítja, hogy amikor 1815-ben, a tartozást követelő Miskolczi beperelte még megjelent a tárgyaláson, de 1818-tól már el sem ment az idézésekre. Az adós, illetve később az adós örököse nem tehetett mást, mint hogy megpróbálta az anya tartozását fiain behajtani. A Beöthy fiúk anyagi helyzete azonban a csatolt dokumentumok szerint semmivel sem volt jobb a kor eladósodott nemesi rétegénél. Birtokrészeiket sorozatosan záloggal terhelték, ellenük adóssági pereket folytattak Bihar -és Pest vármegyében is. E kölcsönügyletek egy része családon belül bonyolódott, s a mai szemlélőben olykor felötlik a gyanú, hogy bizonyos vagyonmentési akciók részei voltak. Mintha a családon belüli adósságok iratai a külső tartozásokat behajtani igyekvők számára szolgáltak volna a fizetési nehézségek bizonyságául. Ez természetesen nagyon szubjektív észrevétel és nem gazdaságtörténeti megállapítás. A kutatóban azonban elindíthatja azt az igényt, hogy egyéb irattipusokra is kiterjesztve a kutatást, megpróbáljon a lehető legteljesebb képet nyerni a Beöthy család gazdaságáról. A töredékesen megmaradt polgári per iratai katalizátorként szolgálhatnak az elmélyült gazdaságtörténeti kutatás számára. A családon belüli adóssági ügyek között az első kötelezvényt Beöthy Kálmán írta alá sógora, Soós Pál részére, akitől 2250 vft-ot vett fel. 1832-ben, amikor a bíróság fizetésre kötelezte a kamatokkal együtt már 4853Vft-ot kellett volna kifizetnie az időközben megözvegyült leánytestvérének Franciskának. A kor jellemző vonásának tekinthetjük, hogy a nemesség között, főleg azok középrétegében állandósult az eladósodási lánc. Ebből eredően az eladósodott nem ritkán saját kintlevőségét ígérte oda az adósság törlesztésébe. Ezt tette Beöthy Kálmán is. A fenti ügyben a fizetési módra a bíróság előtt a következő vagyonrészeket jelölte ki: 1. Ráíratta Franciskára azt a 3000 vFt adósságot, amivel neki tartozott Beöthy Sándor. 2. Elengedett a Soós Pál örökösei elleni perbeli keresetéből 545 vft-ot. 3. A fennmaradt 1308 vft kifizetésére pedig megjelölt egy új dátumot, azzal a kötelezettséggel, hogy ha ezt a határidőt sem tudná betartani executiot enged, szabad tetszés szerint választott javaiból. Beöthy Kálmán adósságból, adósságba keveredett s miközben saját, Hencidán levő birtokrészét záloggal terhelte, más birtokrészt maga is árendált.Tgy 1819-ben adóssági per folyt ellene, s a Pest vármegyei közgyűlés határozata alapján executio alá került Eva-Akla. Ugyanekkor árendálta Beöthy Károly hencidai birtokrészét.