Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890

bizottságai, a tanfelügyelök, a községi hatóságok és az iskolaszék intézték. A törvény azzal, hogy a megyék szerint megoszló tankerületek népoktatását az iskolák látogatására is kötelezett tanfelügyelöknek mint előadóknak a beiktatásával a közigazgatási bizottságok hatáskörébe utalta, korszerűbb igazgatási szempontokat érvényesített, és ezzel bekapcsolta a népiskolák ügyeinek intézését a közigazgatás apparátusába. A községi iskolákban az első fokú hatóság szerepét továbbra is az iskolaszék töltötte be, az állami iskolákban pedig létrejöttek a gondnokságok.

4 Az első elemi népiskolai tanterv 1869-ben jelent meg Tanterv a népiskolák számára címmel. Az 1869-es népiskolai tantervet a 21.678/1877. VKM számú rendelet a mértan és a rajz tanításával bővítette ki. Ez a tanterv 1877 szeptemberében lépett életbe. Az 1879. évi 18. törvény a nemzetiségi tannyelvű népiskolákban kötelező tantárggyá tette a magyar nyelvtan oktatását. Ugyanekkor arra kötelezte a nem magyar anyanyelvű tanítókat, hogy 4 éven belül sajátítsák el a magyar nyelvet. A 17.284/1879. VKM számú rendelettel külön tanterv jelent meg a nem magyar ajkú népiskolák számára.

5 Az 1879. évi 18. törvény visszalépést jelentett, amikor kötelezővé tette a magyar nyelv oktatását. Ez a rendelkezés a nem magyar anyanyelvű tanulók esetében kétségtelenül csökkentette az oktatás hatékonyságát, azonban - ellentétben az iskola tannyelvének megmagyarosításával - nem volt egyértelműen negatív intézkedés.

6 Az elemi népiskolára épült az ugyancsak kötelező ismétlöiskolai oktatás. Minden 12-15 év közötti fiú és leány köteles az ismétlő népiskolába járni, hacsak nem tanul valamely más iskolatípusban. Az oktatás hétköznapokon folyt: a tanítási órák száma a tanév téli részében heti 5, egyébként heti 2 óra. A tanév faluhelyen legalább 8, városban legalább 9 hónap. Az ismétlő népiskolában a mindennapi elemi népiskola tananyagát ismételték át a tanulók, a tanító vezetésével.

7 Az ismétlő népiskolai oktatás hatékonyságát több tényező csökkentette. A beírtak többsége nem látogatta rendszeresen az iskolát, mert kénytelenek voltak dolgozni. A tananyag sem ösztökélte a szülőket, hogy gyermekeiket lényegében a népiskola 5-6. osztályának anyagát ismétlő, tehát gyakorlatilag kevéssé felhasználható ismereteket nyújtó iskolába járassák.

8 Az ismétlöiskolai oktatás feltételei és körülményei a népiskolai törvény megjelenése után hamarosan módosultak. A gyermekek jelentős hányada az elemi népiskolai osztályok elvégzése után, sőt már az elemista éveiben is, hosszabbrövidebb ideig elmaradt az iskolából. Vidéken a parasztgazdaság igényelte a munkájukat, a városias jellegű településeken pedig inasként vállaltak munkát. Ez utóbbi lehetőséggel a népiskolai törvény nem számolt, ezért az 1872. évi 8. törvénynek, az első ipartörvénynek kellett rendelkeznie róla úgy, hogy a tanonc elemi oktatásáért a mestert tette felelőssé.

9 A tanonciskolában ezután hétköznap 4 FELKAI László: Magyarország oktatásügye a millennium körüli években. Bp., 1994. 55. 5 MÉSZÁROS István dr.: Magyar iskolatípusok 996-1990. A Magyar Neveléstörténet Forrásai VI. Bp., 1995. 20. 6 Mo. tört. Bp., 1979. 2. k. 1400-1402. 7 MÉSZÁROS, i.m. 27. 8 FELKAI, i.m. 68. 9 Mo. tört. Bp., 1979. 2. k. 1402-1403.