Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890

folyt az oktatás, de sok helyen megmaradt még a hagyományos vasárnapi tanoncoktatás is. 1877-ben jelent meg az első tanonciskolái szabályzat, amely három évfolyamon heti 11 órát írt elő. A 23.439/1882. VKM számú rendelet alapján megjelent újabb szabályzat az előkészítő, és az azt követő 3 éves oktatás mindegyik évfolyamán 3 órát írt elő a rajz, 2-2 órát az olvasás és a fogalmazás, valamint a számtan és a mértan tanítására. A heti óraszám tehát 7 órára csökkent. Hamarosan azonban újabb változás történt

10 az 1884. évi 17. törvény, a második ipartörvény megjelenésével. Ez teremtette meg a kötelező tanoncoktatást. Minden olyan községnek, amelyben 50-nél több iparos- vagy kereskedőtanonc dolgozott, a községi polgári vagy elemi iskolák bázisán és tanerőivel meg kellett szerveznie a tanonciskolát. A törvény szerint a 3 évfolyamos iskola 12 éves korban kezdődik. Annak, aki addig nem végezte volna el az elemi népiskola 6 osztályát, előbb a tanonciskola előkészítő osztályába kell járni. Ezzel mintegy utólag szentesítették a korábbi iskolai mulasztásokat. A tanonciskola látogatásának kötelezettsége az életkortól független volt, és a tanoncidő egész tartama alatt fennállt. A törvény nyomán kiadott 27.496/1884. VKM számú rendelet előírta, hogy a 14 éven felüli tanoncok napi 12 óra, az ennél fiatalabbak napi 10 órai munkára kötelezhetők mesterük műhelyében. Sok mester csak azért sietett felszabadítani inasát, hogy az ne kényszerüljön munkaidejét a tanonciskolában elvesztegetni. Pedig az iparostanonc-iskola látogatása évi 10 hónapon át heti 2 munkanapon is csak 4 óra elfoglaltságot jelentett. Ezeket az órákat az általános közművelődési tantárgyak, így az olvasás, fogalmazás, számtan és könyvvitel tanítására kellett fordítani, vasárnap 3 órában pedig rajzot tanult az inas. Ezzel a rendelettel szűnt meg véglegesen a vasárnapi tanonciskola. A kereskedőtanoncoknál a fogalmazás mellett a kereskedelmi számtan és az irodai munkák oktatása foglalta le a legtöbb időt. Emellett tanítottak még nekik könyvvitelt, váltóismeretet és levelezést is.

11 A mezőgazdasági szakmai oktatás a földmívesiskolákban történt, amelyeket az 1880-as években kezdtek felállítani, és ahol uradalmi majorosgazdákat és önálló kisgazdákat képeztek. Ezek az iskolák az elemi népiskolát végzett, 16 évesnél idősebb fiúkat vették fel, és 2-3 éves bentlakásos tanfolyamokon képezték ki őket. Télen elsősorban elméleti képzést kaptak, tavasztól őszig pedig munka közben sajátították el a gyakorlati tudnivalókat. 1890-ig 6 ilyen állami iskola alakult az országban, ehhez járult még az erdélyi szászok, illetve a horvátok 3-3 ilyen típusú iskolája. Baján ilyen iskolát nem szerveztek. A parasztság tömegei számára ugyanakkor a mezőgazdasági vándoroktatás révén indult meg a gyakorlati, mindennapi mezőgazdasági ismeretek szervezett terjesztése.

12 10 MÉSZÁROS, i.m. 33. 11 Mo. tört. Bp., 1979. 2. k. 1402-1403.; MÉSZÁROS, i.m. 33. 12 Mo. tört. Bp., 1979. 2. k. 1404.