Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után
szüntetni, már 1881-ben szükségesnek látták a köztisztviselők jogviszonyainak törvény általi szabályozását, a helyi önkormányzati jogok terjedelmének szabatos megállapítását, a megfelelő ellenőrzés bevezetését és a közigazgatás egyszerűsítését. Ezzel szemben 1885-ben Tisza Kálmán előterjesztésében egy olyan törvény-javaslat került az országgyűlés elé, amely a további központosítást szolgálta, számottevő engedményeket tett a dzsentri érdekek érvényesülésének, és bizonyos területeken kedvezőtlen irányban lépett a nemzetiségi jogokat illetően is. Az új javaslat, amelyet kisebb változtatásokkal az országgyűlés 1886-ban 21. és 22. tc-ként iktatott be, számottevően befolyásolta az önkormányzatok működését. Kiterjesztette ugyanis a belügyminiszter hatáskörét a törvényhatóságok eljárásainak, belső ügyvitelének és pénzkezelésének tetszése szerinti megvizsgálásra. Ennek keretében emelték a közgyűlésen ülési és tanácskozási joggal rendelkező városi tisztviselők számát, és meg akarták adni e jogot a közigazgatási bizottságban levő állami tisztviselőknek is. Megszigorították a bizottsági tagság feltételeit azoknál, akik nem rendelkeztek "azon szellemi vagy anyagi kellékekkel", amelyek a képviselőválasztási állandó névjegyzékbe való felvételre jogosítanak. Különösen érzékenyen érintette az önkormányzatokat a főispán jogkörének a bővítése. A főispán eddig is a végrehajtó hatalom képviselője volt az önkormányzatokon belül, a kormány bizalmi embere, aki sok tekintetben korlátozta a helyi törekvések érvényesülését. Ez alkalommal nemcsak felügyeleti és ellenőrzési jogot kapott a szükséghez képest (és ráadásul a szükség fokát mindig maga állapította meg), hanem felhatalmazta a törvény arra is, hogy a törvényhatóság területén működő összes állami hivatalnokot ellenőrzési és felügyeleti jogkörébe vonhassa. Ezen túlmenően emelte a törvény illetményüket, megállapította nyugdíjigényüket és melléjük főispáni titkári állásokat szervezett. A központosítás kiterjesztését szolgálták egyéb intézkedések is. A szabály- rendeleteket pl. ezentúl akkor is fel kellett terjeszteni miniszteri bemutatási záradékkal való ellátásra, ha az ellen nem volt fellebbezés. A törvényhatósági városok, amelyek jogilag a megyével azonos ranggal rendelkeztek, azt sérelmezték, hogy a törvényjavaslat "több rendbeli intézkedése a város önkormányzati jogát csorbítja" és bizonyos tekintetben nem ad nekik nagyobb hatáskört, "mint a megye legkisebb falujának." Kecskemét főként azért tiltakozott a javaslat ellen, mert az egyenesen megsemmisíti a hazai önkormányzatot, vagy legalábbis annak nagymérvű és indokolatlan megszorítását célozza. 86 Alighogy elfogadta az országgyűlés e törvényt, azonnal módosításra került sor a községi törvény esetében is. Itt is a centralizálás volt az egyik fő törekvés, de ezen túlmenően a törvény a virilisek befolyását is növelte 87 azzal, hogy megbízottjaik által is képviseltethették magukat. Sérelmes volt a községek számára az is, hogy a főszolgabírónak kijelölési jogot biztosított a bíró és a jegyzőválasztásnál, és szigorította a vagyonkezelés szabályait is. A törvényhatóság ettől kezdve közvetlenül is befolyásolhatta a község költségvetését, gazdálkodását. Ugyancsak sérelmes volt számukra, hogy a nagy- és középbirtokosok számára jelentős pótadókedvezményt 86 CSIZMADIA Andor, 1976. 176-180. 87 A virilisek képviseleti jogának ily módon történő gyakorlását több írónk is kritizálta, "a vagyoni érdekeltség képvislete" példátlan túlhajtásának minősítve azt.
