Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

adott, akik így 6 évenként kötött egyezség alapján általányösszegben is fizethették adójukat. A megyei közigazgatás sorsát döntően befolyásolta az 1891: 33. tc., amelyet sokan a magyar közigazgatás államosításaként emlegettek. E törvény szentesítésének indoklásaként a vidéki birtokosok családi monopóliumának felszámolását, a közigazgatás olcsóbbá tételét, eredményességének fokozását emelték ki. Az egykori centralisták késői követői a tisztviselők kinevezési rendszere mellett foglaltak állást. Tekintettel a jelentős ellenállásra, csak a törvényjavaslat két első szakaszát fogadta el az országgyűlés, amely csak azt tartalmazta, hogy a megyei közigazgatás állami feladat, melyet kinevezett tisztviselők végeznek. A 2.§-ban utasították a belügyminisztert, "hogy a vármegyei közigazgatási közegekről és azok hatásköréről, valamint a közigazgatási bíróságokról egyidejűleg terjesszen elő törvényjavas- latokat."

88 Ezzel a magyar közigazgatáson belül az ellentmondások száma nemhogy csökkent volna, hanem még tovább gyarapodott. A magyar közigazgatás évszázadokon át halmozódó több, igen nagy gondjának megoldása tehát a XX. századra maradt. Ezekben az évtizedekben is születtek újabb elképzelések, de az átfogó reformok nem a kormányprogramokban, hanem csak a közigazgatás vidéki vezetőinek tervezeteiben fogalmazódtak meg. Ugyanakkor mind gyakrabban válnak ismertté részben polgári radikális, részben szocialisztikus reformelgondolások is. Az új század elején a dualizmus válságának mind nyilvánvalóbb elmélyülése miatt a kormány csak másodrendű kérdésekkel volt hajlandó foglalkozni. Ezek között kétségtelenül jelentős a falusi jegyzők képzésének javítására tett kísérlet. "A községi jegyző a közigazgatásnak végső láncszeme, kinek irodájában a község igazgatása mellett a törvényhatósági és állami közigazgatásnak jóformán minden szála mint egy gócpontban összefut. A községi jegyző azon felül, hogy az egész közigazgatásnak legalsó fokú végrehajtó közege, egyúttal községének hivatásszerű tanácsadója, a törvények, rendeletek és szabályrendeletek magyarázója, a község szellemi vezetője, a községi lakosoknak az élet minden viszonyaiban gyámolítója."

89 Az 1907-ben hatalomra jutott koalíciós kormány nagy lehetőséghez jutott annak érdekében, hogy korábbi javaslatait törvényerőre emelje. A kormány társadalmi bázisa viszont igen jelentősen visszafogta a tényleges lehetőségeket. Halogatta a választójog bővítését, és csak a vármegyei közigazgatás "államosítását" kimondó (1891: 33. tc) hatályon kívül helyezését döntötte el, megszüntetve a kinevezési rendszert, és visszatért a választási rendszer elvéhez.

90 A mind inkább viharossá váló belpolitika egyik tanulságát vonták le az 1907: 60. tc-ben, amely a "magyar királyi közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről" 88 Ezzel az államosítás elvi kimondása megtörtént, a 2. szakasz végrehajtásáról pedig megfeledkeztek. 89 A törvényjavaslat indoklásának szövegéből vett rész. A kormány 1900 májusában törvényjavaslatot nyújtott be a községi közigazgatási tanfolyamokról, amelyet később törvénybe (1900: 20. tc.) is iktattak. E szerint ezentúl községi jegyzőnek és körjegyzőnek csak olyan személy alkalmazaható, "aki a községi közigazgatási tanfolyamot szabályszerűen elvégezte, és a községi közigazgatási vizsgálatot sikeresen letette". Ügyvédi oklevéllel, bírói vizsgával rendelkezők, vagy a vármegyei fogalmazási tisztviselők már az 1883: 1. tc. 5.§ alapján is jegyzői állást vállahattak. CSIZMADIA Andor, 1976. 245-247. 90 A koalíció egyéb közigazgatási reformjai még ennél is szűkebb kört érintett. Meglégedtek azzal, hogy a közigazgatás tisztviselőinek helyzetét javítsák. CSIZMADIA Andor, 1976. 258-261.