Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

PINTÉR ILONA Adatok Szabadszállás első tagosításához (1785-1813)

Az iratok a Dómján István 1800 júliusában bekövetkezett halála után levéltárba került iratanyagból valók, ez magyarázza az ügy lezáratlanságát és hiányait: az alperesek a per folytatásához szükséges iratokat magukhoz vették, csak a számukra feleslegesek maradtak itt. A történet azonban kerek egész. A jómódúak, a tehetős redemptusok leszármazottai egy tagban lévő szántóföldet akarnak, ahol többet, akár piacra is termelhetnek - ez a Habsburg-török, majd a napóleoni háborúk időszaka -, a kevésbé tehetősek a meglévő állapotok fenntartását. Tudjuk, hogy a haladást a birtokkoncentráció, az egymástól távol lévő birtokrészek egyesítése jelenti, és a per kimeneteléről sem lehet kétségünk, a rokonszenvünk azonban az alpereseké. Azoké, akik nehézkesen bár, de magával ragadóan és szemléletesen fogalmazzák meg sérelmeiket, keserveiket és nagyon is egyszerű vágyaikat, akik érzik, hogy a haladás számukra a még rosszabbat fogja jelenteni. Az iratokat szöveghűen közöljük. A betűhív közlésről a könnyebb megértés érdekében mondtunk le, de csak a mai olvasót nagyon zavaró írásmódon változtattunk: mondaton belül nagy kezdőbetűt többnyire csak a ma is szokásos esetekben írtunk, az ige előtt álló igekötőt egybeírtuk az igével, kitettük a lemaradt ékezeteket, a magánhangzók hosszúságát a mai szokás szerint jelöltük, a mondatközi írásjeleket a mostani szabályoknak megfelelően tettük ki, a j hangot a mai helyesírás szerint írtuk 7-vel vagy /y-nal, a mássalhangzóval kezdődő szavak előtt az helyett a névelőt írtunk, illetve elhagytuk a z-t helyettesítő aposztrófot, továbbá a cz helyett ct, a ts helyett cs-t írtunk. Kivételt ezek alól csak a földrajzi nevek és a latin kifejezések jelentenek, azok írásmódján nem változtattunk. Az előbb felsoroltakat tartottuk szem előtt a tanácsi jegyzőkönyvek szövegéből való idézésnél is. A peres iratok szövege előtt közöljük a város korabeli - 1793-ból való - leírását, amely fontos ismereteket közöl az akkori állapotokról, bár a tulajdonviszonyokra nem tér ki. "Leírása KKúnSzabadSzállása helysége birtoka fekvéseinek és prod uktumai nak

74 : Szabadszállás KKún helység, fekszik a megyének felső részén. A helység terrénuma északról határos Bősztör Kun Pusztával, napkeletről Adatsi Cameralis

75 és Kiss Bálás Kún Pusztákkal, délről Filepszállási Terrénummal, választván a határt a Hintók hegyén keresztülmenő fennálló határ, napnyugotról Sólth Városát illető Máriháza Pusztával, melynek választó határja mindenütt egész Bősztőrtől fogva a Filepszállási Terrénumig a Kígyós ér, amelynek közepe tartatik választó határnak. Három nyomásokra avagy calcaturákra vagyon felosztva a földje, melyek leginkább teremnek tiszta búzát, árpát, zabot és kölest, szorgalmatos földmívelők lévén lakosai. Leginkább amikor bőv esztendő vagyon bővölködik gabonaterméssel. A termést leginkább Duna Vétse városa mellett épült Királyi Proviant

76 háznál lévő Dunai Révben a hajós kereskedőknek szokták distráhálni.

77 74 terményeinek 75 kamarai 76 eleségraktár 77 eladni