Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története
bent lenniük, egyébként ahogy a munka kívánja. A bírákat ne válasszák, és ha mégis, akkor ne három évre, hanem élethossziglan. Az ügyviteli dolgozók kérték, hogy délután kettőig tartson a hivatali idő. Később, 1957. január elején, dr. Lengyel Zoltán bíró, az akkori alapszervezeti titkár is elmondta az Igazságügyi Minisztérium küldöttének, hogy a gyakorlati munkát végző osztályok élére tényleges bírói gyakorlattal rendelkező személyeket állítsanak. A bíróság munkástanácsának többi ülésén is elsősorban szakmai és szociális kérdésekről volt szó. A káderlapok nyilvánosságra hozatalának kérdését végül úgy oldották meg, hogy felügyelet mellett mindenki megnézhette a saját anyagát. Egy papíron vezették, hogy ki nézte meg, de elvinni nem lehetett azokat. Mire a dolgozók megnézhették volna az anyagot, csak az önéletrajzok és a hivatalos minősítések voltak a szekrényben, a káderfeljegyzéseket kivették a borítékokból, a dolgozók zúgolódtak is ezért. Megtárgyalták a téli tüzelő beszerzését, a takarékoskodás érdekében összeköltöztettek bírákat. Gépkocsit igényeltek az elnöknek a minisztériumból, tárgyaltak a fizetések biztosításáról, előlegek kifizetéséről, élelem beszerzéséről a dolgozók részére, az ingyenes vasúti igazolványra való jogosultság követeléséről. A gazdasági kérdések tárgyalásakor a gazdasági hivatal vezetőjén kívül egy szakelőadó is jelen volt. Az elnök engedélyezte a bírák részére a kötetlen munkaidőt, az ügyviteli dolgozókat azonban el kellett látni nyolc órára elegendő munkával. Határoztak a bírósági teljes munka megkezdéséről, a vidéki járásbíróságok működtetéséről, munkával való ellátásáról, a bírósági végrehajtók prémiumának szétosztásáról, a restanciák felszámolásáról. Egy informális ülésen megtárgyalták a kiskőrösi járásbíróságra kiküldendő bíró személyét, ugyanis ott egyáltalán nem volt bíró. Szorgalmazták, hogy minden járásbíróság intézze önállóan a dolgait munkástanácsai útján. Kardos János javasolta, hogy a kalocsai járásbíró, Egerer Ervin legyen a kiskőrösi járásbíró, mivel úgyis ott lakik, Kalocsán pedig a helyettese, Lakatos István töltse be a helyét, de Magócsi ezt elvetette. 162 Az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban ülést tartott a munkástanács, igazgatói tanácsot választottak, melynek elnöke szintén Pullay Béla lett. Bekerültek a munkástanács vezetőségének tagjai is, Homoki László, B. Hajagos Károly és mások. Elhatározták a gyárörség felfegyverzését. Pullay Béla telefonon kérdezte meg a Gépgyárban Vlacsil Tibortól, hogy készítettek-e követeléseket. Az igenlő válasz után átmentek érte, felolvasták a konzervgyárban, elfogadtatták a munkásokkal, majd megegyeztek, hogy másnap felviszik Budapestre, és átadják a kormánynak. Pullay, Homoki József és B. Hajagos Károly kocsival elmentek a homokbányai laktanyába fegyvert kérni a honvédségtől. A Lakatosipari Vállalat teherautója már ott volt, ugyancsak fegyverekért, így aztán megkérték őket, hogy az övéiket is szállítsák el a konzervgyárba. 60 puskát, 40 géppisztolyt, lőszert, valamint 200 kézigránátot kaptak. Jámbor János, a gyárőrség parancsnoka vette át a fegyvereket. 70-80 fős gyárőrséget szervezett, két váltásban adtak szolgálatot. A gyárőrség 10%-a párttag volt, ám az ismert régi kommunistákat kitiltották belőle. Mayer Józsefné volt személyzetist felszólították, hogy nevezze meg a besúgókat, majd elkérték tőle a káderanyagot. Gábor Józsefné párttitkártól megkérdezték, hogy 162 OSZK 412. 20. Fővárosi Bíróság peranyaga. B 4322/1959. dr. Kardos János pere.
