Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

kerületi főispánok egymással németül levelezzenek. Ez a kör később tovább bővült, és a végleges szervezés során már a néppel közvetlenül érintkezőktől is elvárták ezt, bár számukra kötelező volt a településen élők anyanyelvének az ismerete. Az 1848-as törvények nyomán jelentős mértékben modernizált magyar közigazgatás és a jogszolgáltatás tehát az 1850-es évek derekáig a folyamatos átalakulás állapotában volt. Csak a katonai és a polgári kormányzóság 1856. szeptember 1-vel történt átszervezésével jött létre formailag egy polgári központi kormányhatóság, a "magyarországi es. kir. főkormány". Az uralkodó rendelete értelmében ez lett a királyság legfőbb politikai és rendőri hatósága, mely a bécsi központi hatalmi szervektől függött. Ezeknek voltak alárendelve a kerületi kormányzatok, amelyek hivatali nyelve annak ellenére német volt, hogy vezetőjük csaknem kivétel nélkül magyar lett. Közvetlenül a kerületi kormányzatok felügyelete alá tartoztak a megyék, amelyeknek a szerkezetét és hatáskörét 1853-ban kormányrendelt szabályozta. E szerint a megyék mint politikai és közigazgatási főhatóság működtek. Ezeknek voltak alárendelve a meghatározott számú község közigazgatásáért felelős szolgabírók és a városok. Ez a közigazgatási felállás nemcsak egyszerűsödött, hanem bizonyos értelemben bonyolultabbá is vált, hisz míg a rendiség idején háromfokú volt a magyar közigazgatás, a Bach-rendszer idején ez ötfokúvá vált. Ez többek között azzal is járt, hogy míg 1842 táján a magyar helytartótanács az évi 50-70 ezer aktájának elintézésére 268 tisztviselőt alkalmazott, az újjászervezett és "racionalizált" helytartósági osztályoknál több százezerre nőtt az akták mennyisége, és az alkalmazott tisztviselők száma pedig megháromszorozódott. Az egyes megyék élén álló főispánokat egyébként a helyhatósági osztály iktatta be, és ennek tartoztak nemcsak felelősséggel, hanem évenként 233 féle jelentésben voltak kötelesek tájékoztatást adni számukra megyéjük közállapotairól.

28 A megyei hatóság első fokon intézkedett rendőri, földművelésügyi, újoncozási, előfogatolási és beszállásolása ügyekben, szervezte továbbá a különféle összeírásokat. Hatáskörébe tartoztak ezeken túlmenően kisebb jelentőségű igazgatási ügyek is: az ipari, a kereskedelmi, az építési és a községi ügyek számottevő része. Fennmaradtak mint közigazgatási egységek a járások is, amelyek működését már 1849. november 13-i utasítás körvonalazta. Kétségtelenül számottevő előbbre lépés volt az a döntés, amely értelmében a közigazgatási és a bíráskodási területnek meg kellet egyeznie.

29 A járási határokat lehetőleg úgy kellett megvonni, hogy a nemzetiségi megoszlással egybeessenek. A szilveszteri pátens megjelenése után viszont a járások közigazgatását ismét át kellett szervezni, mivel az a korábbi ésszerű és szük28 Ez a bizalmatlanságra felépített és a bizalmatlanság miatt óriásira duzzadt apparátus minden korábbit felülmúló kiadásokat követelt. Sokat mondó tény, hogy 1845 táján a vármegyék, a szabad kerületek és a szabad királyi városok közigazgatása négy és fél millió forintot követel a költségvetésektől. Ezzel szemben 1857/58-ban a lényegesen kisebbre szabott magyar királyság területén a volt kerületek és a városok közigazgatása kb. ötszörösére nőtt, 23 798 000 forintot emésztett fel. Kétségtelen, hogy ez a hatalmas kiadás is hozzájárult nemcsak a Bach-rendszer, hanem az egész abszolutizmus bukásához. Dr. EREKY István, 1938. 498-503. 29 A rendiség idején a közigazgatási egységek szinte véletlenül sem estek egybe a különféle hatóságok illetékességi körével, melyek egymástól is rendszeresen különböztek.