Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után
resztül a katonai és a polgári kormányzat szétválasztására sem került sor. A véglegesnek szánt magyarországi közigazgatási szervező rendeletet Bach belügy- miniszter 1850. szeptember 13-án adta ki. 22 Mivel azonban csak a következő hónapok során tisztázódtak az udvari hatalmi körökön belüli viták és erőviszonyok, az uralkodó végül is csak 1851. december 31-én írta alá az ismét véglegesnek szánt reformokat tartalmazó rendeletét, az ún. szilveszteri pátenst. 23 Ebben már az újabb módosítások nyíltan arra szolgáltak, hogy egy abszolutista monarchia keretei bontakozhassanak ki. 24 A szilveszteri pátens szerint a törvényhozást a császár egyedül gyakorolta, a miniszterek kizárólag neki voltak felelősek, ő viszont csak Istennek tartozott felelősséggel. 25 Érthető, hogy ezen mélyreható változások után a magyarországi közigazgatást és jogszolgáltatást 26 újból át kellett szervezni. 27 Az erre irányuló rendeletet 1853. január 19-én írták alá az illetékes miniszterek. A tartós bizonytalanságra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az ostromállapot Magyarországon, valamint a Szerb Vajdaság- és Temesi Bánság területén csak 1854. május 1-én szűnt meg. A két koronaországban az általános közigazgatósági hatóságok és a bíróságok csak e nappal léphettek az őket megillető szabályszerű hatáskörükbe, csak ekkor szűnt meg a katonai parancsnokságok és a hadbíróságok rendkívüli közigazgatási és bíráskodási szerepe. Az új átszervezés értelmében egy erőteljes germanizációs folyamat is kezdetét vette. Már az 1849 októberi közigazgatási rendelet előírta, hogy a magyarországi A budapesti kerület főbiztosa Szentiványi Vince, a zombori kerületé Nikolics Izidor lett. BERZEVICZY Gergely, 1922. I. 138. 22 Ez a miniszteri rendelet még az olmützi alkotmány alapján állt. és a birodalmi közigazgatás számára kidolgozott elveket alkalmazta Magyarországra is. 23 Kétségtelen, hogy az itt megfogalmazott alapelvek szerint a régi, a rendiségben gyökerező partikularizmust az állami hatalom teljes és tökéletes egysége váltotta fel, de az egység jogilag csak abban jutott kifejezésre, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom a birodalomban és a koronatartományokban egyaránt kizárólagosan a császárra szállt. Az első alapelv: az egyformaság. Minden koronatartományt azonosan szerveztek meg, az eltérések csak formaságokban jelentkeztek. A második alapelv: a felelősség volt, ami azt jelentette, hogy szigorúan hierarchikus rendben szabályozták az alá-fölé rendeltséget, és ennek megfelelően a felelősséget. Az egész szervezet csúcsán a császár állott. A harmadik alapelv: csak olyan testületeket volt szabad szervezni, amelyek országos hatóságok voltak, és a szervezést, a cselekvést sohasem egy testületre, hanem mindig egy hivatalnokra kellett bízni, aki tetteiért felettesének felelt. A negyedik alapelv: a közigazgatást el kellett választani a bíráskodástól. Dr. EREKY István, 1938. 485. 24 Kétségtelen, hogy ennek a pátensnek a végső megformálását és elfogadását számottevően befolyásolta III. Napólen államcsínye, amely az európai ellenforradalmak megerősödését jelezték. 25 Az 1852. december 27-i parancsában az uralkodó kimondta, hogy a birodalmi törvény ezentúl csak német nyelven fog megjelenni, és kizárólag ez tekinthető hitelesnek. 1853 januárjától a hivatalos közlönyök is ennek megfelelően módosultak. A magyarországinak a címe: "Landes-Regirungsblatt für das Königreich Ungarn" lett. 26 Schmerling igazságügyminiszter Deák Ferencet is be kívánta vonni a reform munkálataiba, Deák viszont udvariasan, de határozottan elzárkózott mindenfajta együttműködéstől. BERZEVICZY Gergely, 1922. I. 158-159. 27 A bírósági szervezet, amelyet a polgári igényeknek megfelelően különválasztottak a közigazgatástól, a bécsi legfőbb bíróságnak lett alárendelve. Olyan bíróságot, amelynek az illetékessége az egész ország területére kiterjedt volna, nem hoztak létre. A magyar "koronatartomány" határain belül az öt kerületnek megfelelően kialakított öt fötörvényszék működött. Ezek alatt álltak a nagyjából megyénként szervezett törvényszékek. A legalacsonyabb szintet a járásbíróságok alkották. Ezen a szinten viszont a közigazgatást és a jogszolgáltatást az 50-es évek derekán ismét összevonták. PÁRDÁNYI Miklós, 1954. 77-79.
