Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890

osztották, átlag 50-50 tanulóval. A molnártanoncok csak a malmok kikötése után járhattak iskolába. Mivel ők így a tanulásban lemaradtak, két külön osztályt nyitottak a számukra. A tanítást 9 tanító végezte, heti 39 órában. Örömmel számolt be a tanfelügyelő arról, hogy az iskolában rend és tisztaság uralkodik, a tanoncok magaviselete más városok és községek hasonló tanintézeteihez képest példás, amit részben a tantestületnek, részben pedig Heller Richárd igazgató munkájának tudott be. A tapasztaltak feletti elégedettségét nemcsak a tantestület, hanem a tanulók előtt is kinyilvánította.

132 Az 1889. novemberi látogatásakor a tanfelügyelő 435 tanulót talált beírva az iparostanonc-iskolába. Ebből a tanulói létszámból hiányzott még az a 70-80 molnár iparostanonc, akik a nagy távolság miatt csak a téli hónapokban látogatják az iskolát. Az előkészítő osztályokban a tanoncok közül sokan nem tudtak olvasni és írni. Ezeket az osztályokat a tanfelügyelő külön-külön is megvizsgálta, és a következőket állapította meg: Az előkészítő osztályokban a megvizsgált 105 tanuló közül 40 tanuló (38 %) bajai, 65 tanuló (62 %) vidéki. A bajaiak közül 26,6 % olvasott jól, 56,8 % gyengén, míg 16,6 % nem tudott olvasni. A vidékiek közül 24,4 % olvasott jól, 60 % gyengén, és 14 % nem tudott olvasni. Az előkészítő osztályok tanulóinak többsége vidéki, akik írás-olvasás vonatkozásában valamivel jobbak a bajaiaknái. Ezzel ellentétben az 1. A, B, C osztályokban a megvizsgált 182 tanuló 2/3-a bajai, 1/3-a vidéki. Tanulmányi eredményüket tekintve a bajaiak sokkal jobbak a vidékieknél. Ezt a tanfelügyelő annak tulajdonította, hogy a bajai tanuló mielőtt az ipari pályát választja, elvégez egy-két polgári vagy gimnáziumi osztályt, amire a vidékieknek nincs alkalmuk. A 2. és a 3. osztályban nincsenek írni-olvasni nem tudó tanulók. A tanfelügyelő fenti jelentését a közigazgatási bizottság 1890. január 8-i ülése tárgyalta meg. A bizottság a jelentés alapján felhívta a helyi iskolaszékeket hassanak oda, hogy a mindennapi tankötelesek pontosan látogassák az iskolát, a tanév befejezésekor pedig fordítsanak gondot arra, hogy a tanulók lépjenek felsőbb osztályba, és szűnjön meg az a gyakorlat, hogy egyesek 2-3, sőt több évig is a népiskola ugyanazon osztályában maradnak.

133 b/ Az alsó fokú kereskedelmi iskola Baja város illetékes testületei és bizottságai 1874-1882 között folyamatosan foglalkoztak egy városi háromosztályos polgári fiúiskola és egy hozzá kapcsolt, szintén háromosztályos középkereskedelmi iskola felállításának a lehetőségével. A két iskola közül a középkereskedelmi iskola szerepe lett volna a meghatározó, a polgári iskolai osztályok főként a rá való előkészítést szolgálták volna. Az iskola létesítésének fő indoka az volt, hogy Baján, de a környékén sem volt ilyen jellegű közintézmény. Akik gyermekeiket a kereskedelmi szakmában akarták képeztetni, azok vagy távoli - főként németországi - városokba küldték őket tanulni, vagy