Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)
KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890
A tanfelügyelő 1884. májusi jelentésében számolt be a közigazgatási bizottságnak a homok- és szállásvárosi külterületi iskolák tantermeinek és népességének ellenőrzésekor szerzett tapasztalatairól. E szerint a homokvárosi iskolában 79 gyermek 25,6, a szállásvárosi fiúiskola 1. osztályában 120 gyermek 45,11, a 2-3. összevont osztályban 94 tanuló 30,7, a leányiskola 1. osztályában 133 gyermek 51,95 négyzetméternyi alapterületű terembe van bezsúfolva. A bútorzat általában régi, a test szabályos fejlődését gátló szerkezetű padokból áll. A homokvárosi külterületi iskolában például a 3,5 méter hosszú padok olyan magasak, hogy sok gyermeknek csak a feje látszik ki. Éppen ilyen primitív az iskolák egyéb felszerelése is. Amíg a fogyatékosságok megszüntetéséről nem fognak gondoskodni, addig az iskolák sem tudják ellátni a feladatukat, mert ilyen körülmények között a legképzettebb tanító sem tud sikert elérni. Hogyan tudná a gyermek a szépírást elsajátítani, amikor 10 tanuló van bezsúfolva olyan padokba, amelyekbe rendes körülmények között legfeljebb 5 gyermek ülhetne? Miként írjon az a gyermek, aki az előlap nélküli padban kénytelen végigülni az egész tanévet ? Ilyen körülmények között más tantárgyak sikeres tanításáról sem lehet szó, hiszen a gyermek figyelmének felkeltése leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. A tanfelügyelő a homokvárosi külterületi iskolát kiyéve, az iskolák életében a felsorolt hiányosságok ellenére is fokozatos haladást konstatált. Ez részben abból adódott, hogy a szentjánosi külterületi iskolát egyesítették az istvánmegyeivel, a szállásvárosi iskola egyik megüresedett tanítói állását jól képzett tanítóval töltötték be, és sokat javított a helyzeten a tanítók ügybuzgalma is. Ekkori látogatása alkalmával a tanfelügyelő arról is meggyőződést kívánt szerezni, vajon az iskolaszéki tagok teljesítik-e a tagsággal járó kötelezettségüket, nevezetesen azt, hogy az iskolaszék által megállapított sorrendben az egyes osztályokat legalább hetente egyszer meglátogatják-e. Átnézte az osztályokban az iskolaszéki tagok látogatásainak feljegyzésére szolgáló naplókat. Az eredmény ugyancsak lesújtó volt. Berényi Dániel iskolaszéki elnök kivételével az iskolaszéki tagok nem teljesítették a kötelezettségüket. Kivételt csak Orosz István iskolaszéki tag jelentett, aki a homokvárosi 2-3. egyesített fiúosztályt egy alkalommal meglátogatta. Pedig ezek a látogatások jótékony hatásúak lehetnének, nemcsak az ellenőrzés ténye, hanem az iskolaügy iránti érdeklődés felkeltése miatt is. 6 A tanfelügyelő 1886. január 9-én látogatta meg a homokvárosi római katolikus elemi fiúnépiskolát. Ennek első osztályában a beírt 56 tanuló közül 43 volt jelen a látogatáskor. Itt az oktatás nyelve a magyar. Az iskola a szállásvárosi iskola párhuzamos osztályaként működik, a gyermekek innen oda mennek át. Ebben a kiterjedt városrészben csupán 56 fiút írtak be, ezek közül is hiányzott 13. Emiatt a tanítókat a mulasztási kimutatások pontos beterjesztésére utasította. A Szállásváros 1. fiúosztályában 72 bunyevác gyermek tanult. A tanfelügyelő hangot adott afeletti örömének, hogy Vidákovics Benedek tanítónak - leszámítva néhány bunyevác gyermeket, akik a magyar nyelvben még nem eléggé jártasak -, sikerült a gyermekekkel a magyar nyelvet annyira elsajátíttatnia, hogy többségük magyarul felelt a feltett kérdésekre. 60 Uo. VII/6 - 115/1884.
