Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

KEMÉNY JÁNOS Baja város közoktatásügye a tanfelügyelő közigazgatási bizottsághoz intézett jelentéseinek tükrében 1876-1890

Ugyanitt a Fehérváry tanító által vezetett első leányosztályban a felmutatott eredmény lényegesen kisebb volt. A beírt 80 tanuló közül aznap 30 hiányzott, aminek az okát a tanfelügyelő abban látta, hogy az ottani lakosok többnyire a szegényebb néposztályhoz tartoznak, és gyermekeiket különféle munkák végzésére visszatartják. A tanfelügyelő a tanítót nagyobb erélyességre és a mulasztók pontos bejelentésére utasította. A 2-3. leányosztályban Klein Emíjia vezetése alatt 53 tanuló volt jelen. A felmutatott eredményt jónak ítélte meg a tanfelügyelő. Hasonlóképpen dícsérőleg szólt a 2-3-4. fiúosztály tanítójáról, Vida Dánielről is. Az ő osztályába 127 tanuló járt, itt a tanítás nyelve a magyar volt. A leányoknak a kézimunkát özv. Vidáné tanította. Az iskola épületét a célnak nem egészen megfelelőnek találta a tanfelügyelő, sőt kívánatosnak tartotta Vida tanító osztályának két részre bontását. Az iskolaszéki elnök szerint ez már tervbe is van véve. Végül megjegyezte a tanfelügyelő, hogy az iskolaudvarokon rendkívül nagy rendetlenséget talált, a gyermekek pl. ott végzik a szükségüket, ahol éppen kedvük tartja. Mivel az iskolaszéki elnök megígérte ennek az anomáliának a kiküszöbölését, külön intézkedés megtételét nem látta szükségesnek.

61 A szállásvárosi római katolikus elemi iskolát 1887 márciusában látogatta meg újra a tanfelügyelő. A jelentésében arról számolt be, hogy a város vezetői a szállásvárosi külterületi iskola célszerűtlen épülete helyett, a törvény előírásainak és a modern pedagógia elveinek megfelelő új épület felállítását határozták el. A városnak ez a döntése segíteni fogja a népoktatás ügyét, mivel az építkezés során a tankötelesek számára tekintettel kerül sor az iskola bővítésére, vagyis a már meglévő tantermeken felül a még szükséges tantermek kialakítására. A bővítés új tanítói állások szervezésével jár. A tanítók a jelenlegi helyzetben minden igyekezetük ellenére sem tudják a feladatukat sikeresen megoldani. A szállásvárosi külterületi iskola 2-3-4. egyesített osztályába 146 gyermek jár, ennyi tanulót lehetetlen sikeresen vezetni. Főleg akkor, ha a tanterem nem elég tágas a tanulók elhelyezéséhez.

62 Az ún. Glück-féle iskolát 1888. június 23-án vizsgálta meg a tanfelügyelő. Ebben a hatosztályos iskolában 1., 2., 3., 4. fiú, és 2., 3. leányosztály működött. A látogatás napján az év végi záróvizsgákat tartották. A vizsgákon a tanfelügyelő minden tantárgyból figyelemmel kísérte az adott feleleteket, és örömmel győződött meg arról, hogy magyar nyelvtanból még a német és a bunyevác ajkú tanulók is szép feleleteket adtak. A leányosztály tanulói kellő jártasságot mutattak fel az olvasásban és a nyelvtani szabályok tudatos használatában, de szép eredményt produkáltak számtanból, földrajzból, énekből és szavalásból is, ami nemcsak a növendékeket, hanem az őket oktató Klein Emília tanítónőt is dicsérte. A 2-3-4. egyesített osztályokban már nem volt ilyen jó az elért eredmény. Nem mintha Vida Dániel kevésbé lett volna képzett és szorgalmas, hanem főleg azért, mert 120 tanulót tanított egy alacsony, szűk teremben. A kedvezőtlen elhelyezési