Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

sok polgárainak, a falvak parasztjainak küldöttei, és éppúgy részt vehetnek a gyűlés munkájában mint a nemesség tagjai. Igen fontos momentum az is, hogy ezek nagyságát a törvény nem korlátozta, számokban nem határozta meg." A törvény tehát alapvetően elérte azt a célját, hogy a közszabadsággal hozza öszsze a megyei szervezeteket. Kétségtelen, hogy a közszabadság elsősorban a jobbágyfelszabadítást jelentette, de jelentette a közös teherviselést és a népképviselet alapján történő választásokat is. Az mindenképpen kétségtelen, hogy a megye nemesi jellege megszűnt, mert elvesztett minden olyan jogosítványt, amely a feudális előjogok gyakorlását számára vagy a korábbi nemesség számára biztosíthatta volna. Tekintettel arra, hogy a jobbágyok felszabadultak, a vármegye a korábbi gyakorlattal szemben semmilyen formában sem szólhatott ezentúl bele a jobbágyok költözésébe, nem kellett azoknak elbocsátó levelet szerezni, ha a földesurukat el kívánták hagyni (1836: IV. tc. 2., 3., 4.§), nem folytathatott ezentúl vizsgálatot, ha a községből nagyobb számú jobbágy el kívánt költözni (1836: IV: tc. 5.§), nem mozdíthatta el a jobbágyot (1836: IV. tc. 14.§), nem kellett a jobbágynak vagy a zsellérnek a megyétől "bizonyító levelet" kérni, ha el kívánt költözni (1836: IV. tc. 15.§). Mivel megszűntek az úri szolgáltatások (1836: VIII. tc. 11.§) e téren is felszámolódott a megye hatásköre. Rendkívül fontos momentum az is, hogy az 1848: IX. tc. az úriszék felszámolásával lényegében megvetette a polgári jogszolgáltatás alapjait.

12 A nemesi vármegye már csak azért is megszűnt, mivel az 1848: XVI. tc. értelmében csak korlátozott hatáskört kaptak a bizottmányok. Megszűnt annak lehetősége, hogy a nemesek személy szerint közvetlenül beavatkozzanak a közgyűlés munkájába. E törvény l.§-a szerint: "A minisztérium a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendelkezéséről a legközelebbi országgyűlésnek törvényjavaslatot fog előterjeszteni." Az újabb törvény tehát mindenképpen népképviselet alapján kellett hogy álljon, ami egyértelműen polgári jelleget biztosított. A szabad királyi városokról szóló XXIII. tc. is azt erősíti, hogy távolról sem feudális, hanem polgári közigazgatás valósult meg ekkor. A törvény l.§-a szerint: "A város mint önálló törvényhatóság, közdolgait törvényes felsőbb felügyelet alatt, minden más törvényhatóságtól függetlenül a köztörvény szerint igazgatja."

13 így autonómiájuk csaknem teljessé vált. Igen fontos eredmény volt az is, hogy ettől kezdve a városok rendőri, büntetőjogi és magánjogi hatásköre kiterjedt mindazon nemes emberre aki a városban lakott. A képviselő testületek tagjait miden féle jelölés nélkül választották, e választásokon részt vehetett minden olyan személy, aki a városban letelepedett, és a censusnak megfelelt. Külön is érdemes kiemelni, hogy a választásokon a szavazás titkosan történt. 11 Egészen más kérdés az, hogy a parasztság ekkor még a megfelelő felkészültség, a korábbi előítéletek miatt nem élt kellő határozottsággal ezen jogaival. A lehetőség sajnálatos elmulasztása a törvény egyértelmű polgári jellegén mit sem változtat. 12 Kétségtelen viszont, hogy megmaradt a volt jobbágyokkal szemben a testi fenyíték lehetősége, amely komoly feudális maradványnak tekinthető, de 1849. június 21-én Vukovics Sebő igazságügyminiszter utasítására ezt is felszámolták.Ez megszüntette a kamara minden gyámkodását a szabad királyi városok felett. 13 Ez megszüntette a kamara minden gyámkodását a szabad királyi városok felett.