Bács-Kiskun megye múltjából 15. (Kecskemét, 1999)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A közigazgatás alakulása a mai Bács-Kiskun megye területén a polgári forradalom után

jogai csorbítatlanok maradtak,

7 az mindenki előtt kétségtelenné vált, hogy a régi municipiumok jogai a törvény előtti egyenlőség, a polgári szabadságjogok biztosítása, a közös teherviselés, a népképviselet megteremtése, a jobbágyi függés és az ősiség felszámolása stb. révén végkép megrendültek. Látnunk kell azonban azt is, hogy az 1848-as törvények lényegében kerettörvények voltak, és a közigazgatást e törvények idő hiányában csak érintették. Az a kitétel pl., amely szerint "az ország minden törvényhatóságának eddigi törvényes hatósága ezentúl is teljes épségben fenntartandó", több nem kívánatos lehetőséget hagyott meg a megyék és a kiváltságos területek számára.

8 Az új kormányra váró töméntelen feladat, majd a szabadságharc szervezésének kényszere miatt pedig idő hiányában több részintézkedés elmaradt, így a vármegye továbbra is megőrzött több nem kívánatos hatáskört. Bár a megyék korábbi jogosítványai a törvényhozáson belül ugyan megszűntek, és a közgyűlések jogkörét az új állandó bizottmányra ruházták, a megye gyakorlatilag továbbra is a nemesi családok önkormányzata maradt,

9 és a közigazgatáson belüli súlyukat növelte az a tény is, hogy a bíráskodást még ekkor sem választották el a közigazgatástól.

10 Lényegi és a későbbi korok útját alapvetően meghatározó döntés volt pl. az, hogy valójában gyökeresen átalakították a korábbi nemesi vármegyét. A XVI. tc. értelmében: "a lehető legrövidebb időn belül tartandó közgyűlésen a megye népességére, a honpolgárok minden osztályára tekintettel egy nagyobb számú állandó bizottságot kell választani minden születésre különbség nélkül." A törvény értelmében ezeken a megyei gyűléseken szavazati jogot kaptak mindazok, akiket a törvény vagy az egyes megyék határozata ezzel felruházott, illetve "akiket a megyei lakosok községenként ezen közgyűlésre képviselőkül utasítandanak." Ettől kezdve a megye már nem kizárólag a kiváltságos osztályok vagy azok leszármazottai nak politikai küzdőtere, hanem teljes joggal megjelenhettek ott a váro7 STIPTA István, 1995. 40. 8 Az egyes vármegyék évszázadokon át nemcsak a nemesség uralmának, hanem gyakran néhány család érdekeinek legfőbb küzdőtere volt. E téren legalábbis távlatokban gyökeres változások rajzolódtak ki, bár távolról sem valósulhatott meg a centralisták terve, mely szerint a parasztság és a kisebb-nagyobb városok polgárságának önkormányzataira épült volna fel az új megyei szervezet. Az országgyűlésen heves vita után az ezzel kapcsolatos törvénykezést a következő országgyűlésre utalták. GERGELY András, 1981. 50-62. , ill. MAGYARY Zoltán, 1942. 266-270. 9 Az 1848: XVI. tc. értelmezése és értékelése történettudományunkon belül az utóbbi időben eltérő módon történt. A kialakult vita során SZABAD György úgy értékelte, hogy az 1848-ban megreformált megyei szervezet "feudális maradványként" épült be a polgári államszervezetbe. STIPTA István, 1995. 39. Ezzel szemben SARLÓS Béla azt hangsúlyozza, hogy az 1848: XVI. tc. nem feudális jellegű, hanem alapjában polgári természetű. A parasztság számára is komoly lehetőségeket, jogokat biztosított a megyén belül, amellyel az sajnálatosan nem élt. Nem lehet feudális jellegű a megye az április törvények elfogadása után azért sem, mert megszűntek sorra a nemesek korábbi feudális, földesúri jogosítványai. A szabad királyi városokról szóló 1848: XXIII. tc. is bizonyítja, hogy 48-ban véget ért a feudális közigazgatás. Ez a városi törvény, amely a többi város jogkörére is számottevően kihatott, kifejezetten polgári jellegű. SARLÓS Béla, 1981.275-279. Ha a vármegyék 1848-as átalakítását a parlamentarizmus és népképviselet elvi követelményeit szem előtt tartva, rendszertanilag, a megyéket érintő mind a 12 törvényt alapul véve vizsgáljuk a témát, kételyeink jelentős része eloszlik SPITA István, 1995. 41. 10 Bár ennek jogi alapozása megtörtént, de idő hiányában a részletes kidolgozás és a végrehajtás elmaradt. CSIZMADIA Andor, 1976, 79-83.