Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

évtizedekből viszont további alispán nevét nem ismerünk. Ez azt jelenti, hogy nem választott tisztségviselő látta el a munkát, hanem a korabeli gyakorlatnak megfelelően itt is minden bizonnyal a főispán jelölt ki hívei közül e feladat ellátására megfelelő személyt. Lényegesen bővebb adatok állnak rendelkezésünkre a megye szolgabíráit illetően. Már 1328-ban három szolgabíró (Sambuk-i László, Olagh-i Bocho és Poud fia István) volt a megye minden bizonnyal három járása élén. A járások száma hamarosan tovább gyarapodott, mivel 1341-ben már négy szolgabíró (Pakoni Tamás fia Domonkos, Zada-i Péter fia Tamás, Pilis-i Peus fia Pető és Gemereu-i Pál fia Gergely) működött közre a jogszolgáltatás és a közigazgatás munkájában, miként ez a magyar gyakorlatban csaknem általánosnak volt mondható. Bár a következő évtizedekből eltérő számban maradt fenn a szolgabírák neve, valószínű, hogy számuk nem változott, hisz 1465-ből, 1467-ből, 1472-ből, 1482-ből és 1484-ból is négy-négy szolgabíró neve ismeretes. A megyei hivatal tevékenysége ezekben az évszázadokban elsődlegesen a jogszolgáltatásra koncentrált. Ebben a munkában a választott tisztségviselők mellett igen fontos helyet kaptak az esküdtek. Pest megyén belül legkorábbról 1341-ből maradt meg az esküdtek névsora. Bár legközelebb csak 1467-ből áll rendelkezésünkre a tizenkét esküdt neve, nem lehet kétséges, hogy a fontosabb ügyekben csak közreműködésükkel döntöttek.

65 Mivel a nemesi vármegyék egyik fő feladata az volt, hogy az un. középnemesség érdekeit védje mind a központi hatalommal mind az oligarchiával szemben, érthető, hogy nem ragaszkodtak ahhoz, hogy a királyi vár területén vagy annak közvetlen közelében tartsák gyűléseiket. Jelentős időn át a nemesi közgyűléseknek és a kialakuló hivatalnak nem is volt meghatározott, állandó helye, központja. Inkább csak a megközelítés könnyebbsége, és bizonyos hagyományok befolyásolták a helyszín megválasztását. A XIV. században Pilis megyével közösen tartott közgyűléseik színhelye legtöbbször Szenterzsébet volt. A XV. században rajta kívül Szentfalva, Hártyán, Rákos és Pest, illetve a városon kívüli terület adott helyet a közgyűléseknek. Pest megye önálló sedriái 1472 és 1525 között Üllőn, Pesten és Szentlőrincen voltak, de a kiadott oklevelek aránytalanul nagy része Üllőn kelt.

66 A honfoglalók viszonylag gyér lakosságot találtak a későbbi Pest megye területén, de a következő évszázadok során itt a kisebb nagyobb települések sora keletkezett. Bár kétségtelen, hogy a tatárjárás itt is kíméletlen pusztítással járt, mégis sokatmondó, hogy a XIII. századból alig maradt fenn helységnév. A XIV. és a XV. században viszont kisebb és népesebb települések sorát említik a már jelentős mennyiségben fenn maradt írott emlékeink. A Mohács előtti évtizedekből pedig már több 65 A szolgabírák nevének valamivel bővebb ismertetése azért indokolt, mivel a járások kialakulását ezen keresztül lehet leginkább érzékeltetni. HORVÁTH Lajos, 1995. 154-163. 66 HORVÁTH Lajos, 1995. 187-190.