Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

mint 200 helynevet lehetett összegyűjteni. Ezek közül több tucat mai megyénk területére esik. A falvak és mezóvárosok nagy többsége viszont a tőlünk északabbra levő vidéken jött létre. Nem lehet tehát véletlen, hogy több évszázadon át viszonylag kevés település keletkezett a Homokhátság területén, hogy az aprófalvak máig csaknem ismeretlenek e tájegység közigazgatásán belül. Úgy látszik, hogy sem a növénytermesztés, sem az árucsere, sem pedig a közbiztonság hiánya nem serkentette itt a falvak és a mezővárosok létrejöttét. Meglehetősen késői évszázadokból van adatunk a térség egyik legjelentősebb városává nőtt Kecskemétről is, amelynek neve írott emlékeink anyagában legkorábban 1353-ban tűnik elénk, amikor I. Lajos király az akkor már lakatlan Agasegyház birtokot, amely Kecskemét közelében van, egyik kun hívének adományozta.

07 Tehát a XIV. század derekán e szűkebb térség legjelentősebb települése lehetett már, hisz közismert viszonyítási pont volt. A következő évtizedekben igen gyors fejlődést élt meg, hamarosan mezőváros lett. Úgy látszik, hogy kezdettől fogva, vagy legalábbis fejló'désének igen korai szakaszában királyi, illetve királynéi birtok volt. Bár nem tartozott a Kunsághoz, fejlettségénél, belső autonómiájánál fogva az egyik kun szék központjává vált. A XV. század derekától viszont magánföldesurak zálogbirtokként szerezték meg a központi hatalomtól, és a következő évszázadokban már különböző családok formáltak jogot szolgáltatásaira.

68 A kisebb települések közül az alábbiakat célszerű felsorolni: Akasztó (1291), Alpár (1075), Barabásszállása, Barócz (Baracs, 1440), Bene (1458), Dusnok (1434), Halásztelek (1291), Hetény, Kerekegyház (1323), Mindszent, Ordasháza (1326), Peszér (1447), Péteri (1421), Szentkirály, Tass (1421). F/ Solt vármegye A szűkös források miatt máig sok a bizonytalanság ennek a megyének keletkezésével és legkorábbi évszázadaival kapcsolatosan. A Duna keleti partrészének földrajzi adottságai ezen a szakaszon merőben különböznek a Homokhátságtól, amellyel hosszan érintkezik. Csaknem a Csepel szigettől közel kétszáz kilóméteren át tart ez a nagyon sajátságos tájegység, amely a folyam fő medrétől több helyen 20-30 kmnyire is kiszélesedett. A "sarak", mocsarak sorát az olykor dúsan áradó és semmitől sem korlátozott Duna mellékfolyásai, erei táplálták. Már a középkorban Sárköznek nevezett vidék vízellátásának alakulását a Dunán kívül a Foktőnél belőle eredő Vajas-ér határozta meg. Ez a lassan és szeszélyesen kanyargó víz valójában a Duna egyik mellékága volt, és közel 67 BÁRTFAI SZABÓ László, 1938. 321. sz. 68 "... quandam terram sive possessionem Agaseghaz nominatam prope possessionem Kechkemeth vocatam existentem ... a nobis sibi dari et conferri perpetuo postulavit..." HORNYIK János, 1860. 191-218, illetve 108-154.