Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

Természetesen még további kutatások, források (szerbek is) feltárására van szükség arra, hogy reálisabb képet kapjunk, a valóságos okok kiderítésével, Kecskemétnek e tragikus napjáról. 4. A háború ára - Kecskemét továbbszegényedése Arra a kérdésre, hogy a háború nyolc esztendeje mibe került Kecskemétnek (és az országnak), a történetírás soha nem fog tudni választ adni. Ez a számla mindenesetre sok tételből és igen magas összegekből tevődik össze. Úgy gondolom, hogy a tényleges terhek megállapításához bizonyos módszertani változtatásokat kell végrehajtanunk. Mindenekelőtt szakítanunk kell a porta-, ill. dikaszámokra alapozott számításokkal, főként e számok fetisizálásával. A portális és dikális összeírások, azok adatai igen sokoldalúan felhasználhatók a gazdaságtörténet, a demográfia, településtörténet kutatásában, de a tényleges háborús terhek számításánál óvatosan kezelendők. A tényleges terhek felmérésénél abból kell kiindulnunk, hogy azokat a katonaság igényei, nem pedig a szolgáltatások normatív előírásai határozták meg. A kettő között igen jelentős volt a különbség: a katonaság mindig többet, többfélét követelt és hajtott be, mint amit az Edictum normái, vagy a központi rendelkezések előírtak.

149 Igen fontos szempont annak a következménye, hogy a kuruc hadsereg nem rendelkezett az egész országra kiterjedő hadellátási szervezettel, ezért egységei a tartózkodási körzetükből voltak kénytelenek ellátni magukat, a lakosság készleteiből.

150 A katonaságot pedig nem érdekelték a dikaszámok és a törvényes kivetések, vagy hogy a parasztság előzőleg esetleg már teljesítette a rá kirótt szolgáltatásokat. Az egyik legsúlyosabb teher a „szállótartás" volt, vagyis a házakhoz bekvártélyozott katonaság ellátása. Bár hivatalosan elő volt írva, hogy a gazda mit köteles a katonának és lovának adni, a hadsereg ennél mindig többet fogyasztott, a különbözetet nem (vagy alig) számolta el, amiből számtalan konfliktus keletkezett a lakosság és a katonaság között. Ugyancsak súlyosan érintette Kecskemét gazdaságát az is, hogy a katonaság a megengedettnél állandóan lényegesen több szekeret és igásállatot vett (legtöbbször önkényesen) igénybe, azokat nem adta vissza, az állatokat a hadak levágták stb. Különösen sok volt a panasz a főúri tábornokokra és egyéb fó'tisztekre, akik az Edictum normáinál lényegesen nagyobb kíséretet tartottak (és tartattak el). RÁKÓCZI Ferenc, 1978. 393. - MARKO Árpád, 1934. 138. Eléggé kivételes eset volt, hogy Kecskemétre Gömör-Kishont és Borsod megyékből szállítottak lisztet a sereg élelmezésére, de azt is Kecskeméten kellett megsütni. Dunaordasi tábor, 1704. máj. 16. Somogyi Péter hadi commissárius Kecskeméthez. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. 1.55.