Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

ment volna az Kőrösön levő 3 compániákkal, hanem Ceglédre halálban szaladott. Az útrul Félegyházátul

137 visszatérvén magam 2 tarackokkal s 8 compagnia gyalogokkal, hármat lőtetvén az nagyobb ágyúkkal, az egri compania tsak opponálá magát, hogy ő bizony nem megyén vissza, kiket is ott fegyverrel kellett componálnom. Visszatérvén Ceglédre, onnand Berthóti Uram is velem jött Kőrösre, de az lövíseket az rác meghalván, sietett visszatérni." „Bizony, másfél ezerig való sem volt az rácság, s bár tsak 100 ember opponálta volna magát az árkokbul, annyival is inkább az ben lévő 6 compania lovas,

138 ha mezőben lett volna, az város fele sem mert volna menni az ellenség, de sem az benn lévő 6 compania hajdúbul, sem az 6 compania lovasbul, sem az városiakbul" egyetlen egy sem volt, aki ellenállt volna.

139 A rácság még előző alkonyatkor szállott a város alljában „s másnap jó reggel masírolt be, az mészárszékekig pénétrait az ellenség szép marsai s ott kezdett operálódni, addig tsak egy lélek sem vette észben, olly szép vigyázást tartott ott Berthóti Uram, az árkokat levonatni engedte, s az palánkot eltüzelni. Tsak egyetlen egy recognitiót

140 nem tétetett,noha gyüllését az rácnak hallotta, de azt inkáb nem hitte, mint hitte, mert ha hitte volna, 10 compania lovassal eleget patereloztathatott

141 volna, és 2 compania jó fegyveres hajdúkból tarthatott volna strásákat, úgy az kapukon, mint én tavaly 25 hajdúkbul tarthattam. Őkegyelme vigyázatlansága, negligentiája s az szegénség húzássára, vonássára distraháltatott nyughatatlansága által pusztíttatik el az város, s mégis az én nyakamban akarja keríttetni istentelenül azt az veszedelmet. Maga őkegyelme tisztyei, obristlaidnantyátul fogva azt mondgya,hogy ott sem kapukon, sem árkokon semmi vigyázás nem volt, szabadosan jött-ment be akárhol akárhonnand, az ki akart az városra; minemű húzásokatvonásokat kiáltottak reá, irtóztam tölle." Nagykőrösön pedig Károlyi ellen is kiáltozott, „hogy Nagyságod egyik oka azon romlásnak, mert az hadakat mellöle elvivén, indisposite hadta azon földet."

142 Bárkányi János ferences gvárdián, Rákóczi gyerekkori nevelője a veszedelem másnapján szintén megírta az esetet a fejedelemnek. 137 Akkor Tápiószeléhez tartozó puszta, félúton Cegléd és Jászberény között. Ma Pest m. 138 Ezek a város által kiállított s Berthótival a Bácskaságra tett beütésben részt vett hadak lehettek, akik az akció és a kegyetlen téli idó' után nyilván házaikhoz oszlottak, így szervezett ellenállást nem tudtak kifejteni. 139 Ezt rosszul tudta, mert pl. Csaba Mátyás tanácsbeli sebtiben összeszedett csapatával az utolsó emberig ellenállt. L. Székudvari János leírását. Ugyancsak harcolt Verebélyi Péter hadnagy is néhány hajdújával. 140 megtekintés, vizsgálat. 141 járőröztethetett, portyáztathatott volna 142 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 97-100. Sajnos, a levél papírja több helyen szétázott, s helyenként a szöveg olvashatatlan. - Néhány nap múlva Csajági újra írt ez ügyben Károlyi Sándornak. Gyöngyös, 1707. április 21. Uo. 100-101.