Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

„Az ollyan kereskedő törököket semmiképpen fellyebb menni meg ne engedgye, hanem itt rézpénzen, ha akarja, eladhattya a jószágát; azt is mindazáltal felettébb való árán árulni meg ne engedgye. Az midőn visszamennek is, a kapuban erőssen investigálni kellessék, hogy keresztény asszonyembert s gyermekeket magával el ne vihessen..." „Amennyire lehet, Szeged és más ellenséges hely felé az kímeket okossan jártassa, hogy azáltal az ellenség szándéka kitanúltathassék. Mellyekrűl mihelyt valamit értend, mind engemet, s mind pedig Vice Generális Buday István Uramat voltaképpen informálni el ne mulassa."

88 „Tábori vitézlő rendet, úgy a városiak katonáit is semmiképpen az városban ne szenvedgyék lézengeni, hanem táborra hatjsa..." „Ha valamelly vitézlő rend valamelly vétekben találtatik, azt az bírák törvénnyére ne bocsássák, sőt ha városiak által megfogattatnék is, judicialiter revideáltassa a dolgát."

89 „A Szegedi, Csongrádi, Tápai, Győi s más Kőrös, Maros közt levő helység lakosit absolut be ne engedgye jönni az varasra. Ha mi ellenség és más hírt hoznának, az kapun kívül exammáltassék meg."

90 1706 július végén lejárt a fegyverszünet. Rákóczi megindult Esztergom ostromára; Rabutin pedig a császári csapatokkal kivonult Erdélyből, s Nagyváradon át Szeged felé közeledett. Szentesnél átkelt a Tisza jobb partjára és észak felé fordult. A kuruc hadvezetés zavarba esve, a hagyományos módszert vette elő: a császári hadsereg vélt útvonalába eső helységek lakosságát kitelepítette, a falvakat felégette. Ekkor még nem tudván, hogy Rabutin milyen útvonalat választ Budának megy-e, vagy másfele - elrendelték Kecskemét, illetve a három város kimozdulását is. A város követeket küldött a fejedelemhez, akinek nevében Bercsényi válaszolt. A válasz világosan tükrözi a felkelés rendinemzeti vezetése és a városok közti nem éppen szívélyes kapcsolatot: „Micsoda kedvetlenséggel értette legyen méltóságos fejedelem város lakossinak instantiáját, de legkiváltképpen midőn abbúl az ellenségnek bevárására és neki megholdulására való eltökéllett szándékokat látná őnagysága, az visszameneő követek relatiojábúl meg fogják érteni. Kihez való képpest ellátván hazafiutlanságra való hajlandóságokat, ugyan méltóságos fejedelem parancsolattyábúl kívántam serio intimálnom. A kecskemétieknek Szegeddel való intenzív kapcsolatára utal Buday István vicegenerális levele: „Én azt tudom, hogy Kegyelmeteknek mindennap elég embere vagyon Szegeden. Azért nem Halasról, hanem az maga embereitül kellenék az hírt hamarébb megtudni." Szolnok, 1706. júl. 12. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 75-77. Gundelfinger Dániel ezreskapitány is óvta a várost a katonák bebocsátásától: a rácok Tápénál költöznek át a Tiszán, ezért a katonaságot ültessék fel s küldjék ide a táborra, mivel a fegyverszünet is végetér, „azonban kegyelmetek ezután a katonát a városra hír nélkül ne bocsássa, máskínt kegyelmetek lássa, én kegyelmetekkel fogok számot adni, s ha mi kár kegyelemeteken történik, magának tulajdonícsa kegyelmetek. „A Pusztában," 1706. júl. 24. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 77. Kecskemét, 1706. aug. 4. Barkóczy egyúttal könnyű lovaskocsik kiállítására kérte a fejedelem utasítását, amit meg is kapott. Sente vára, 1706. júl. 19. HORNYIK János, 1860-1866. IV. 391.