Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

városnak, fele pedig, hogy mennyünk el, aminthogy rákot szekerekkel a fatensek közül is kimenvén már a városbul, Kárándi Mihály és Guldenfinder uram katonái erőszakkal fosztogadták eőket, ládájokat felverték s abban a zenebonában visszaszaladtak, mivel már a német is Ceglédnél volt, nem mertek elmenni. Spontaneo a szegénység maradott, mert azt kiáltotta, hogy ne mennyünk, mert sem marhánk, sem semmink, miként szaladhatunk, s aki kimegyen is, verjük fel s ne engedgyük kimennie, mert így akár itten veszünk, akár ott kin praedállyanak feli."

66 Ezt igazolta Pest-Pilis-Solt vármegye vizsgálata is. Darvas János alispán 1705. december 8-án jelentette gróf Bercsényi Miklósnak: „Az mint észre vettem, az inquisitioval nem sokat viszünk végben, mivel az nagy fent megbizonyossodik, hogy az eleje s Tanácsa s bírája Kecskemét várossának szekér háton volt, sokan ki is mentek, de az kősség közzűl némellyek felkiáltottak, valaki kimegyen, legelsőben is az gazdagját verjék adgyon."

67 Kétségtelen azonban, hogy a kapkodó, átgondolatlan, szervezetlen parancsot a városok joggal nem hajották végre. Több ezer főnyi lakost egy-két nap alatt, szállítóeszköz híján, elhelyezkedésükre és ellátásukra szolgáló terület kijelölése nélkül, elmozdítani helységükből felelőtlenség volt. És bármilyen segítséget adtak is a császári ármádiának,

68 szolgáltatásaikra a kuruc hadseregnek még nagyobb szüksége volt. A császári hadak elvonulása után ugyanis Bottyán átkelt a Dunántúlra, hadainak ellátása, utánpótlása, a szükséges nagymennyiségű anyag szállítása ebben a körzetben s nagyrészt a három város által történt. A város vezetői 1706 elején ismét Károlyi Sándor elé tárták helyzetüket. „Jobbágyi alázatos kötelességünk szerént kelletett Nagyságodat, nagy jó Kegyelmes Urunkat requirálnunk s nyomorúságunkat avagy csak rész szerint is detegálnunk, mivel több nyomorúságunk közt avagy csak említsük [!], hogy erőtlenségünkből történt esetünkért

69 Kegyelmes Urunk ő Fejedelemsége méltóságos parancsolattyából Tekintetes és Nagyságos Bottyán János Urunk ő Nagysága 14 zászlók (alatt) seregekből álló regementét, minden munderiumokról kelletvén contentálnunk, sok ezerekből álló adósságban vervén magunkat, most is idegen kereskedő creditorinknak mindazokkal restálunk. Újonnan pedig Méltóságos Fő Generális Gróf Bercsényi Miklós Kegyelmes Urunk ő 66 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 192-194. 67 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 54-55. 68 Herbeville természetesen nem az itt szerzett élelem és abrak segítségével tudott Erdélybe vonulni, bármennyi volt is az. Hogy később 1711 után a város ezt az eljárását a királyi hatóságok előtt igyekezett minél jelentősebbnek feltüntetni, azt természetesnek kell tartanunk. 69 Célzás az 1705. évi októberi ügyre.