Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)

érseknek. Arra hivatkoztak, hogy 47 pár és 174 lélek, összesen 225 keresztény katolikus van a faluban.

163 Az irathoz egy listát is csatoltak, ahol - minden bizonnyal - a falu valamennyi német családja szerepel név szerint. A névsor egy kéz írása, csak a keresztet tették mellé (írni nem tudván) az egyes személyek. A nevek után lévó' öt, számokkal ellátott oszlopot nem tudjuk értelmezni. Valószínűleg a telkek nagyságát és talán az állatállományt tartalmazzák. A kimutatás eléggé zavaros, négyszer újra kezdó'dik a számozás. A végén ugyanattól a kéztói összegzés van: 104 házaspár, 474 lélek. A kézírás alapján más személy összesítette az adatokat, és ceruzával odaírta: 96 egész, 4 fél család; két új számadat után (135+115) 466-ban állapítja meg a lélekszámot. Bár a két adatsor nem egyezik pontosan (104, illetve 100 házaspár; 474, illetve 466 lélek) mégis úgy véljük az közel azonos, azaz mintegy 100 német család volt Madarason, 470 körüli lélekszámmal (Függelék 9. szám). Ha ez az adat hiteles - nincs okunk, hogy kételkedjünk benne -, akkor a németek számának csökkenése ijesztő, hiszen 1792-ben (tehát 11 évvel azelőtt) még 1308-an voltak. Korsós József közel negyven évig (1802. XII.4.-1841. II. 20.) volt a falu plébánosa. Igen jó szónok lehetett, mert a bajai ferencesek 1801-1840 között többször is meghívják jelesebb ünnepeken a magyar prédikáció megtartására. Nevével sűrűn találkozunk Háztörténetükben.

164 Láttuk, s további működése is igazolja, hogy szívvel-lélekkel a vegyes ajkú község lakóinak elmagyarosításán dolgozott. Aki valaha is kutatott a XVIII. századi anyakönyvekben, jól tudja, hogy egy-egy vezetéknévnek gyakran több változata is van. Madarason az általunk vizsgált időben (1787-1810) a Maiinka névnek van a legtöbb, összesen 18 változata. Tizenhat variánsa van a Herbák, a Magocs, a Schmidt, a Szvoreny névnek. A Kovács 15, a Hoffgesan 14, a Petroczy és Rész 12 alakban szerepel. Sok nevet írnak 10-11 változatban. Mondhatni nincs olyan név, amely csak egyféleképpen kerülne lejegyzésre. A sok helyről érkezett, más-más nyelvet beszélő madarasiak nem értették tisztán, pontosan egymás idegen hangzású nevét. Nyilván a kiejtés is nehézséget okozott. A plébános meg úgy írta, ahogyan bemondták, vagy ahogyan hallani vélte a neveket. Ez a környező falvakban is így van, és nem jelent semmi különöset. Van azonban egy olyan jelenség, amely szokatlan, sőt meghökkentő. Ez pedig a plébános önkényes névmagyarosítása, aki egyszerűen lefordította a német és szláv neveket, vagy hasonló hangzású magyar nevet adott nekik. Az általam átnézett anyakönyvekben a következőket találtam. Valent=Bálint, Bajer=Bajor, Blasko=Balázs, Bera-Hajnal, Flack=Birkás, Bogalák=Varga, Bozsenyak^Bosnyák, Cselanszky=Csermák, Hornyák= Csintalan, Czemet=Czímer, Rehák=Deák, Dobroveczky=Dobos, Dosztál= Ve163 KEL Madarasi plébánia iratai, sz. n. 164 KAPOCS Nándor-KŐHEGYI Mihály, 1991. 206-208., 213-214., 217., 226., 322., 328., 362., 377., 406., 454.