Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

hordó lisztet és 150 vágót indítót volt Palkovicz commissarius Szolnok fele, megtudván az kecskemétiek, azonnal utánna jöttének fegyveresen, visszafordították az német számára."

61 Károlyi mindenesetre a könnyebb megoldást választotta: elhajtatta a kecskemétiek és körösiek marháit.

62 Rákóczi pedig elrendelte, hogy „minekelőtte ezen cselekedeteknek nagyobb büntetését vennék", kötelesek Bottyán János ezerének egyenruhával való ellátására.

63 Bár ez valamiféle kollektív és halmozott büntetést sejtetett, mindenesetre józanabb döntés volt, mint saját szeptember 26-iki utasítása, amit saját kezűleg írt Károlyinak küldött levelére: „Ha a német Kecskemétet elhagyja, tetesse porrá Kegyelmed azon várost, úgy Kőröst is".

64 Sem ez, sem Károlyi első dühében kilátásba helyezett füllevágási fenyegetése nem valósult meg, de a város öt vezetőjét Szolnokon Károlyi, Nagyszombatban pedig Bercsényi Miklós 6 hétig fogva tartotta.

65 Ellenben a lezajlott utólagos vizsgálatok néhány érdekes tényt tártak fel az esetről. Károlyi Sándor Göcze Gábor komisszáriust küldte már október elején Kecskemétre, részletes instrukcióval ellátva. Főleg két kérdésre volt kíváncsi: ígéretük szerint mivel tartoznak még a németnek és hogyan történt helyben maradásuk. Göcze Gábor 1705. október 14-én kelt jelentése szerint a következő személyeket hallgatta ki: Gulácsi Tamást, Pest vármegye jegyzőjét, Nagy Istvánt, a város substitutus bíráját, Csorba István másodbírót, Bozo István adószedő tisztet, Muraközi Sámuel jegyzőt, Bede János, Szabó Mátyás, Szabó Márton, Tóth Ferenc tanácsbelit és Bende Gergely esküdtet. „Fizettek a németnek fejérpénzül 10731 rénes forintokat, a német utollyára condescendait rajtokvaló kérésében húszezerre, mert elsőben 30 ezret kért rajtok, de eők arra nem accedáltak, azért magokat restantiáriusoknak is lenni nem agnoscállyák." (A hátralék megadását ugyanis Károlyi akasztással fenyegetődzve megtiltotta.) „Azért nem mentek el, - szól tovább a jelentés -, hogy fele azt kiáltotta a lakosoknak, ne mennyünk el, legfőképpen a szegénysége a 61 BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 174-175. 62 Szécsényi tábor, 1705. szept. 28. II. Rákóczi Ferenc jóváhagyása. Ha a német távozik, a többit is hajtassa el. KO V. 303. 63 Eger, 1705. okt. 11. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. II. 47. 64 Szécsényi tábor, 1705. szept. 2G. KO V. 300-301. 65 Szolnoki tábor, 1705. okt. 3. napszálatkor. Károlyi Sándor a fejedelemnek. „Kecskemét, Kőrös még emberét sem külte német menetele után is. Pálfit (Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja, Pálfi Mihály) ide hozattam, holnap vagy exequáltatom, vagy orrát, fülét meccetem, mert egy hétig lévén német között, semmit sem tud. Az többin hasonlót követek." Ugyanakkor, amikor - nyilván első felindulásában -, egyes személyekre ezt a barbár büntetést javasolta (nem hajtották végre), érdekes módon a kollektív büntetést elvetette: „Kérem Nagyságodot, ne bocsásson ostort ezen áruló kutyákra, talán Isten megtart szolgálattjukra." BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 183-184. - HORNYIK János, 1860-1866. IV. 167.