Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)
BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711
juhaikat elhajtották. Lévén ezért az ellenségnek mind Szeged, Bácskaság és Pest felől is torkában, magokat noha az felüléstűi magok és határában való vigyázástúl (amint tülök kitelhetik), hátra nem vonnyák, de az határból hogyha kimennének, félnek azon, hogy valamely felől az ellenség őket megütvén, várasokat is elpusztíttya." 59 Id. gróf Barkóczy Ferenc Duna-Tisza közi főkapitány és Károlyi Sándor teljesen összezavarodott. Az ezereskapitányok mindenfelől segítségért rimánkodtak, közben Rákóczi és Bercsényi, a kuruc fősereggel a Felvidék nyugati megyéiben kergetőzött Herbeville tábornaggyal, de Pudmericnél augusztus 11-dikén csatát vesztettek. Ezután egész szeptember végéig a szécsényi országgyűlésen vettek részt, a Duna-Tisza közének tehát kevés figyelmet szenteltek. A helyzet azonban 1705 szeptemberében megváltozott. A kuruc hadvezetés ekkor már tudta, hogy Herbeville úgyszólván az egész magyarorzági császári haderővel Erdélybe indul megsegíteni az ott szorongatott helyzetben lévő Rabutint. A tábornagy 1705 szeptember elején Pestnél valóban átkelt a Dunán, és a hónap közepén megindult a DunaTisza közén, csak azt nem lehetett tudni, hogy Szolnok vagy Szeged felé veszi-e útját. Rákóczi mindenesetre elrendelte a három város elköltöztetését, sőt szükség esetén felégetését. 60 Ezzel tulajdonképpen kezdetét vette a hagyományos taktika, a „felperzselt föld" országos méretű alkalmazása. (Helyileg előzőleg Szatmár várának ostrománál alkalmazták.) Károlyi - miközben hosszú levelekben magyarázgatta a fejedelemnek, hogy saját hadaival miért nem tudta a németet megtámadni - igyekezett a parancsnak eleget tenni, de sikertelenül. A törteli pusztáról 1705. szeptember 25-én reggel írt levelében így adta elő az eseményeket: tehetetlen volt, mivel a német Köröshöz ment. „Holot is estve lévén s elsetétedvén, mivel az város alá, az híd és szőlők közé szoros helyre vette magát, egyebet nem tehettem, hanem strázáját puskáztattam be." Itt találta a pusztán Szűcs Jánost több hadakkal. „Kik is az kőrösiekett felrakattatták volt, s el is mentenek mind, az mint az német leveléből is kitetzik, de tegnap mind visszaszállottanak, mihent az német bement. Az kecskemétieket penig semmi lött képpen ki nem bontakoztathatták, s az midőn parancsolatom szerént gyújtogatni akartak volna, fegyverrel az hadakra reátámattanak, kettőt az Gunderfinderében meg is lőttének, és így meg nem égethették egészlen, hanem mintegy harmadát. Vagy 26 59 BANKÚTI Imre, 1992-1994. I. 137-138. 60 O maga is érezte a döntés súlyát, mert néhány nappal később ezt írta Károlyinak: „Tagadhatatlan dolog, consideratióra való azon városoknak elpusztítása, ez okbúl kivált, hogy sokaknak kárvallások nélkül meg nem lehet: de ellenben, helyben való maradások is nem kevesebb quaestióra való; mindazonáltal, ha Kegyelmed csak azt tapasztalhatja, hogy 2-3 napra az ellenség magát megprófontozza, és nagyobb gonoszt nem remélhetünk: azért megmaradhatnak; de praevideálhat Kegyelmed ollyat, hogy az ellenség az ő megmaradásokkal szaporodni fog: tanácsosabb nékiek elpusztulni." Szécsény, 1705. szept. 22. AR. I. 419.
