Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

lévő járásoknak feleltek meg. Országos főhatóságuk nekik is a Helytartótanács lett, de legfőbb bírájuk továbbra is a nádor maradt. A megyéktől eltérően ismét ő nevezte ki a közigazgatási egység élén lévő legfőbb tisztségviselőt, a nádori főkapitányt, aki később őt a közgyűlésen is képviselte. E téren olyan korlátlan hatalmat gyakorolt, hogy még jelöléseket sem fogadott el a főkapitány személyére vonatkozóan.

213 A megváltakozott lakosság lényegesen kedvezőbb jogi keretek közé került mint az ország területén élő jobbágyok. Távolról sem rendelkeztek ugyan olyan kiváltságokkal mint a nemesek, hisz több közteher viselését is kénytelenek voltak vállalni, de visszaszerzett jogaik végül is a szabad paraszti fejlődést biztosították számukra. A nemesekkel szemben egyik döntő hátrányuk az volt, hogy 1790-ig az országgyűlésben nem volt képviseletük.

214 További eltérés volt még köztük, hogy míg a nemesek személy szerint is részt vehettek a nemesi közgyűléseken, és elvileg szavazhattak is, a jászkunok ezt nem tehették meg, hanem csak az egyes települések küldöttei voltak erre jogosultak. A Jászkun Kerület, vagy más néven Hármas Kerület legfőbb testülete a Generalis Congregatio, azaz a közgyűlés volt. Ezen részt vehetett minden település a maga küldöttségével, amelyben a főbírónak és a jegyzőnek (nótárius) feltétlenül részt kellett vennie, de rajtuk kívül más tagokat is delegálhatott a tanács.

215 Mellettük jelen voltak a Hármas Kerület és az egyes kerületek elöljárói, valamint a nádori táblabírák is. A közgyűlést nádori rendelet alapján, vagy ha rendkívüli körülmények adódtak, a főkapitány (távollétében az alkapitány) utasítására hívhatták össze. Ugyancsak a főkapitány határozta meg a közgyűlés helyét és idejét is.

216 A közgyűlések hatásköre igen széleskörű volt. Mint a Jászkun Kerület legfőbb hatósága részben maga is hozott az igazgatás, a jogszolgáltatás és a gazdálkodás terén önálló rendeleteket és egyben ellenőrző feladatokat is ellátott e területeken belül mindhárom kerületben. A közgyűlés határozta meg mind a kerületek, mind az egyes települések működésének szabályzatát. Egyéb statútumok, rendeletek alkotása is jogkörébe tartozott. Igen komolyan vette a gazdasági életen belüli jogkörének 213 * * t r > * Hasonlóan történt az alkapitányok kinevezése is, bár itt már esetenként az egyes kerületek megfogalmazhatták elképzeléseiket. A fő és az alkapitányok kinevezése életük fogytáig szólt. A főkapitány esküt a nádor előtt tett. Az alkapitány vagy a közgyűlés, vagy egy külön létrehozott választmány előtt tette le esküjét. Ugyancsak a nádor nevezte ki a választott tisztségviselők mellé kerületenként a két táblabírót is. Csak az 1790. évi 29, tc. tette ezt számukra lehetővé. Ettől kezdve közgyűlésük egyik fő feladata az országgyűlési képvisekők megválasztása volt. 215 Minden kerületben alkalmaztak szaktisztviselőket is: orvost, hídkomisszáriust, aki felügyelt az utak, a hidak és töltések állapotára, és erdőfelügyelőt. Munkájukért meghatározott javadalmazást kaptak. 216 A Generalis Congregatiot nem mindig Jászberényben tartották, bár itt volt a székházuk, hanem különféle településeken. Ezzel is érzékeltetni akarták az egyes települések jogi egyenlőségét.