Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

bíróválasztás során annyiban nőtt mozgásterük, hogy a földesúr által jelölt három személy közül választhattak. A községek rajtuk kívül még néhány alkalmazottat is tarthattak. Közöttük a legjelentősebb a községi borbíró volt, aki a bormérés joga felett őrködött. Eltekintve II. József rövid életű reformjától 1836-ig lényegében változatlan körülmények között irányították a falvak életét. Az 1836: évi 20. tc. megkülönböztetett rendezett tanácsot nem tartó községet, melynek lakói túlnyomóan jobbágyok voltak, és a közigazgatási ügyeiket valamint a polgári és büntető ügyeiket az úriszék előtt intézhették el, másodfokon pedig a vármegye hatóságához fordulhattak. Megyénk falvainak nagyobb része ezek közé tartozott. A másik kategória a rendezett tanáccsal felruházott községek voltak, amelyek ítélő tanácsot tartottak. Ezeket a községeket saját tanácsuk irányította, és kisebb peres ügyekben első fokon bíráskodhattak. Ezek voltak az un. mezővárosok (oppidum), melyeknek a száma a XVIII-XIX. század fordulóján számottevően gyarapodott mai megyénk területén is.

181 Ezeknek a településeknek egyik legféltettebb joga, kiváltsága és egyben számottevő bevételi forrása a hetivásárok és az országos vásárok tartása volt. Külön kell utalnunk a mezővárosokkal kapcsolatosan Kecskemétre. Ez az egykori királyi, majd királynői birtok, amely már a XIV. században mezőváros lett, csaknem folyamatosan végigélte a hódoltság viszontagságait, és sok környező és távoli település lakóinak nyújtott viszonylagos biztonságot. A hódoltság idején földesurainak távollétében jelentős kiváltságokat, figyelemre méltó önállóságot ért el, amit súlyos küzdelmek árán a XVIII. század első felében, majd az úrbéri rendezés során is megtartott. A békésebb évtizedekben gazdaságilag fokozatosan megerősödő település 1724-től kisebb földesuraitól sorra megváltotta magát, és 1834-ben a legnagyobb földesúrral a Coburg-Koháry famíliával is igen nagy váltságdíj ellenében egyezségre jutott. Tehát mentesült mindenfajta földesúri kötelem alól. Kecskemét lakosainak száma alapján is igen tekintélyes település volt, hisz Debrecen és Pozsony után hosszú időn át harmadik legnépesebb magyar város, és Pest népességének rohamos növekedését követően is sorrendben a negyedik maradt a történelmi Magyarországon belül. A polgári forradalom győzelméig jogi formákat tekintve mégsem tudott előbbre jutni. Igaz, hogy régtől fogva szabadalmas mezővárosnak tekinthette magát, és gyakorlatilag a szabad királyi városok belső autonómiáját csaknem teljesen élvezhette, a nemesi vármegye ismételten meg tudta akadályozni, hogy a hőn áhított szabad királyi városi címet megszerezze.

182 A magyarországi fejlődés egyik sajátossága a mezővárosok létrejötte. A fallal körülvett várakkal és szabad királyi városokkal, vagy más szóval kulcsos városokkal szemben ezek a mezőben, tájban védtelenül helyezkedtek el, és innen származik magyar elnevezésük. "Dicitur autem Hungaris oppidum: Mező-város, i. e. Campestris Civitas: Murata vero Civitas, Kulcsos aut kerített város." CSIZMADIA Andor, 1976. 54-60. HORNYIK János, 1860-1866. III. 3-69.