Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

együttes felhasználásukkal egységes statisztikai sorokat alkotni. Mivel azonban a török adónyilvántartások a XVII. században ritkán és távolról sem a korábbi teljességre való törekvéssel készültek, ezekből a XVII. század lakosságára, a gazdasági állapotokra vonatkozó megbízható adatokat nem kaphatunk. Ezért válnak igazán fontossá ezek a magyar nyilvántartások. A rendelkezésünkre álló magyar dica-j egy zekékből is levonható néhány igen fontos következtetés, még ha nem is olyan bőséges adatsorokat tartalmaznak mint a török defterek.

154 Az egyik leginkább feltűnő' tény, hogy a századfordulón, a hosszú háború alatt, miként ezt sok más adat, feljegyzés is bizonyítja, iszonyatos pusztulás ment végbe ezen a vidéken is. A tatár hadak és rablócsapatok, amelyek többnyire a Bácskában teleltek gyakran megjelentek e környéken is, és alig leírható pusztításokat végeztek. A különféle kisebb-nagyobb falvak sorát perzselték fel, rabolták ki és hurcolták el lakosait. Még olyan jelentős település is, mint Kecskemét, amelynek már a XVI. században több ezer lakosa volt, menekülésre, pusztulásra volt kárhoztatva.

155 Bár a XVII. században is adódott egy-egy békésebb évtized is, ekkor már a regenerálódás még a korábbi szinten sem vált lehetségessé, a kisebb települések újabb sora vált lakatlanná. A közbiztonság tartós és súlyos romlását több tényező okozta. Kétségtelen, hogy nemcsak a török rablócsapatok ismételt feltűnése idézte ezt elő. Ezekben az évtizedekben az itt lakók ajkán visszatérő panasz volt, hogy "...szoktak igön hatalmaskodni az Magyar Vitézek ..." is, tehát a fizetetlen végvári katonaság, kóborló zsoldosok, szökött katonák, hajdúk és kurucok, tolvajok és gonosztevők felváltva és egymást nyomában járva zsarolták, nyomorgatták a kisebb településeket. Ezekkel szemben a török hatalom nem nyújtott, nem is akart nyújtani védelmet, sőt a település határában talált holttestek után súlyos büntetést kellett fizetni számukra. Mivel a gazdák és települések részéről történő sarcoló-rabló csoportokkal szembeni esetleges és egyedi szembeszállások nem lehettek igazán eredményesek, és a vagyonbiztonság már olyan alacsony szintre süllyedt, hogy az a legfontosabb termelési ágnak, a nagyállattartásnak a létét is erősen fenyegette, az önvédelem kényszere a helyi lakosokat arra késztette, hogy a paraszti vármegye létrehozásával szervezett formát hozzanak létre a közbiztonság javítása érdekében. Természetesen a parasztvármegyének már voltak bizonyos előzményei. Keletkezése abba a korba nyúlik vissza, amikor még az egykor szabadokat jobbággyá süllyesztették le, és még nem zárták ki őket teljesen a nemesi vármegyéből. A parasztvármegyék megszervezésével felélesztettek olyan szervezeti elemeket, amelyek a nemesi községekben egészen 1848-ig fennmaradtak. A parasztvármegyék kialakítása során általában 154 Táblázatunk SZAKÁLY Ferenc, 1995. alapján készült. 155 HORNYIK János, 1860-1866. II. 39-72. 1602-ben a város egészét felperzselték, elpusztították. A kecskeméti magisztrátus 1591-1598. évi jegyzőkönyvének 317. lapján (egy későbbi bejegyzés!) Kun János főbíróságának rögzítésénél ez áll: ekkor pusztult el a város.