Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

figyelembe vették a nemesi megye határait, de egy megyén belül akár több parasztvármegye is létrejöhetett. Az egyes parasztvármegyék hadnagyságokra oszlottak. Egy, az 1660-as évek közepén keletkezett feljegyzése szerint Pest megye területén 4, Solt megyében 2, Pest környéke pedig 3 hadnagyság alakult ki. Általában egy-egy hadnagyra 5-20 település jutott.

156 Mivel a nemesi vármegye sem volt képes a szinte naponként jelentkező' fenyegetések elhárítására, legalább annyit tett, hogy megtűrte, majd késeibb jogilag is támogatta a parasztság ezen önszerveződését.

157 A parasztvármegyék a török kiűzését követő' évtizedekben is működtek, de hatáskörüket a nemesi vármegye és a központi hatalom egyre szűkebb területre vonta össze. A hódoltság alatti paraszti összefogás elsó'jelei ezen a tájon az 1630-as években lelhetők fel. Lényegében ennek a folyamatnak a része volt a "három város", azaz Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd többirányú összefogása is. E három mezőváros nemcsak a kisebb atrocitásokkal szemben védte magát már korábban is, hanem érdekeiket viszonylag hatásosan tudták képviselni mind a török mind a magyar hatóságokkal szemben is. Összefogásukkal és alkalmi, egyedi kezdeményezéseikkel nemcsak különféle kiváltságokat, védleveleket tudtak szerezni, hanem a gyakorlatilag hiányzó megyei közigazgatást és jogszolgáltatást is maguk szervezték meg.

158 Folyamatosan törekedtek arra, hogy a felmerülő feszültségeket statútumok alkotásával áthidalják, levezessék. A mezővárosok főbírái az esküdtekkel a kisebb ügyekben a jogszolgáltatást folyamatosan végezték, és a középfokú bíráskodás gyorsítása, olcsóbbá tétele érdekében pedig a távol levő úriszék helyett un. fogott bírák intézményét léptették életbe. Ezen bírói szék tagjait a környező települések jogi ismerettel rendelkező személyeiből válogatták össze, és döntéseiket maguk számára kötelezőnek tekintették.

159 Saját védelmükről valójában már a 15 éves háború óta maguk voltak kénytelenek gondoskodni, mivel a közbiztonság teljes összeomlása miatt kényszerből hol tatár csapatokat fogadtak fel, hol pénzzel, ajándékkal vették rá a sarcolókat a távozásra, hol pedig maguk űzték el a hívatlan vendégeket. Minden bizonnyal e három város hatékony együttműködése is közrejátszott abban, hogy 1663-ban Kunszentmiklós határában a Feketehalmon a Duna menti falvak a kecskemétiek közbejöttével nemcsak létrehozták a maguk paraszti vármegyéjét, hanem részletes szabályzatot is készítettek ennek működése érdekében. 160 HENCZ Aurél, 1973.45-47. A parasztvármegyéknek számottevő irodalma van. Itt az alábbi feldolgozásokat célszerű kiemelni: GYÁRFÁS István, A Parasztvármegye, Értekezések a történeti tudományok köréből 10. k. 11. sz. Bp. 1882. HEGYI Klára: A parasztvármegye kérdése a történeti irodalomban, Századok, 99. évf. 4-5. sz. SZAKÁLY Ferenc, A parasztvármegye történetéhez a XV4I. században, Századok, 103. évf. 4. sz. ill. Parasztvármegyék a XV1I-XV4II. században. Bp. 1969. A három város hódoltság alatti közigazgatását és jogszolgáltatásának sajátosságait SCHWAB Mária (1939) elemezte és mutatta be. A hódoltság utolsó évtizedeiben végzett munkájukról több jegyzőkönyvi feljegyzés is fennmaradt. A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei (1591-1711.) I.