Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

Név Szentimre Szentkirály 1546 1559 1562 1580 1590 Státusza puszta -11 36 51 58 66 falu Szentlőrinc 33 (Nyárlőrinc) Szentmárton 9 (Szalkszentm.) Szentmiklós 28 (Kun-) Tas 3 17 44 45 37 16 18 19 14 30 28 25 25 26 26 44 34 falu falu falu falu Vadas (Dunavecse) falu A táblázat egyértelművé teszi, hogy már a hódoltság kezdetén több olyan kunszállás, falu pusztán állt, amely a XV. század végén még lakott terület volt. A másik kétségbevonhatatlan tény, hogy a települések lakosainak jelentős hányada a nagy háborús pusztítások után visszatért egykori otthonába, újra felépítette falvait, vagy legalábbis annak egy részét. Leszögezhetjük azt is, hogy a települések számottevő hányadánál a század derekához képest igen komoly gyarapodás, erősödés tapasztalható. E pozitív folyamat egészen az 1590-es év tájáig tartott, de az utolsó összeírás már csaknem minden településen visszaesést, vagy legalábbis stagnálást jelez. Megállapítható tehát, hogy néhány viszonylag békés évtized is elegendő volt ahhoz, hogy a kettős adóztatás, a különféle közterhek súlyos növekedése, a kisebb-nagyobb sarcolások ellenére megálljon a pusztulás folyamata, sőt a növekedéshez szükséges tartalékok is képződjenek a lakosság birtokában. Közismert, hogy a hódoltság alatt élők gyakorlatilag folyamatosan a kettős adóztatás terhét voltak kénytelenek elviselni, mivel a török defterdárok mellett rendszeresen megjelentek a magyar adóösszeírók is, és ha az általuk kirótt pénzmennyiséget nem fizették meg a lakosok, katonai erőszakkal hajtották azt be tőlük. Az viszont kétségtelen, hogy a magyar adó kivetése során lényegesen kisebb volt a szigor mint a törökök esetében. Mivel eltérő szempontok alapján és eltérő normák figyelembevételével készültek a török, illetve a magyar összeírások, nem lehet a kétféle összeírás adatai közé egyenlőségjelet tenni, adataikat összevonni, és