Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

visszavonuló török csapatoktól. 1529-ben a Bécs ellen vonuló török haderő' egy jelentős része ugyancsak ezen a területen át haladt.

143 A Bácskában berendezkedő török egységek a következő évtizedekben folyamatosan zaklatták ezt a vidéket. Ezek eredménye lehetett, hogy 1536-ban Kecskemétet is elpusztították.

144 A Budát megszállni készülő török egységek egy része már 1540-ben Kalocsa környékén telelt, és valószínűleg 1541 végén már Kalocsa várát is megszállta. Ettől kezdve a Budán lévő sereg ellátására, kiegészítésére a Dunán és a folyam medrét követő utakon gyakori volt a hódítók megjelenése, ami a környező települések további zaklatását és pusztulását eredményezte.

145 Bár Buda és Szeged elfoglalása után ezen a vidéken is megkezdődött a török közigazgatás kiépítése, és 1542-43-ban már mind a budai, mind a szegedi szandzsák szervezése célratörően folyt, 1552-ig a mai megye jelentős részén még nem tudott igazán úrrá lenni a török. Csak Szolnok elfoglalása révén biztosította azt a stratégiai pontot maga számára, amely lehetővé tette, hogy Budát egy összefüggő hódoltsági sáv kösse össze a korábbi évtizedekben meghódított déli területekkel. Végül is az 1552. és az 1566. évi nagy hadjáratok hódításai révén jött létre a tényleges hódoltság.

146 Az ország középső részének megszerzése után a török terjeszkedés lendülete megtört. A következő években belső gondjaik miatt a hódítók békekötésre kényszerültek. Mindkét fél számára nyilvánvalóvá vált, hogy hosszabb időszakra kell berendezkedniök az akkori birtoklás alapján. A török hódítók újabb sikerei ellenére Balassa János, a kiváló költő apja, amikor 1555-ben a bányavidék kapitányává iktatták be, katonáinak többek között az alábbiakat mondta: "Jól tudjátok, hogy a török országunk egyes részeit ugyan elfoglalta, de inkább csak háta mögött hagyta, mint meghódította. Hiszen saját hivatalait, saját törvényeit behozni nem bírta, s kénytelen eltűrni, hogy azok a részek a maguk szervezetében maradjanak, s hogy a maguk statútumaival éljenek."

147 Ez a megállapítás nemcsak bizonyos tények rögzítését jelentette, hanem egyfajta próféciának is megfelelt. A török hivatalrendszerről szólva ezeket a megállapításokat mindig figyelembe kell venni. A hódítók a korábbi évtizedekben megkezdett közigazgatási szervezetüket a területbővítés után részben átszabták, részben kiegészítették. A királyi Magyarország központi hatóságai is kénytelenek voltak a veszteségek ismeretében és a kialakult kényszerhelyzetben a korábbiaktól sokban eltérő Mihály prépost 1529. április 18-i levelében arról értesítette Ferdinánd királyt, hogy a törökök a Tisza és a Duna közötti területen már Pesttől délre két mérföldre lévő Harasztiig nyomultak, a lakosság pedig tömegesen kénytelen a Dunántúlon keresni előlük menedéket. VASS Előd, 1979. 13. HORNYIK János, 1860-186G. I. 13. sz. dokumentum. Bár az kétségtelen, hogy a török állam nem volt közvetlenül érdekelt abban, hogy a meghódított területek lakosságát, mint leendő adófizetőket elpusztítsák, a hódítás előtti katonai tevékenység, és a katonaság, főként a segédcsapatok későbbi fegyelmezetlensége rendkívül sok áldozatot követelt. SZAKÁLY Ferenc, 1981. 34-36. SZAKÁLY Ferenc, 1997. 7.