Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

keretet kialakítani. Az így létrejött szervezet azután kisebb-nagyobb módosításokkal a hódoltság végéig fennmaradt. A hódítók minden katonai fölényük ellenére igen sok kényelmetlenséget voltak kénytelenek elviselni még a hódolt területek belső részein is. A magyar végvári katonaság portyái a szó szoros értelmében fizikai létükben fenyegették a török tisztviselőket és az adószedőket.

148 A hosszú háború után sem változott lényegesen ez az állapot. Jelzi ezt az is, hogy pl. Kecskeméten korábban működő kádi a háború lezárása után sem tért vissza a mezővárosba. A török uralom felemás jellegét a leigázott területen belül mi sem bizonyítja jobban, minthogy kénytelen volt minden katonai fölénye és tiltakozása ellenére eltűrni, hogy a neki hódolt területek lakossága a királyi Magyarország számára is adózzon.

149 Ennek érdekében mindkét fél felmérte, hány településen és milyen teherbíró képességgel rendelkező ember él. Ezek a nyilvántartások nemcsak igen fontos tények sorát őrizték meg a korabeli társadalmi és gazdasági valóságról, hanem lehetőséget adnak esetenként a legfontosabb folyamatok megfigyelésére is. Ezek birtokában tudjuk ma felvázolni, mely települések élték túl az első nagy pusztításokat, milyen formában maradhatott meg az élet mai megyénk területén. A kalocsai nahije lényegében azonos volt az egykori Solt-székkel, Solt megyével. Csak az északi sáv hiányzott belőle néhány településsel. Területéről 1548-ból maradt fenn török nyelvű forrásanyag.

150 Ez a közigazgatási egység mindig is viszonylag szorosan követte a Duna vonalát, illetve annak mocsaras vidékét. Legészakibb települése Apostag, a legdélibb Csanád volt. Keleti irányban Kecel térségéig terjedt. A Duna mellett kialakult Sárköz évszázadok óta a Homokhátsághoz képest viszonylag sűrűn lakott terület volt. Természeti adottságai nemcsak jobb megélhetési feltételeket biztosítottak az ott élők számára, hanem kedveztek a sarcolok, rablók elől történő elrejtőzésnek is. Minden bizonnyal ennek volt köszönhető, hogy nemcsak a tatárjárás alkalmával, hanem a törökkel szemben is jobb védelmet nyújtott ez a táj. Az egri végvári katonák pl. a Bácskában is több alkalommal feltűntek és sarcoltak. Nemcsak az 1540-es években, hanem a következő évtizedekben és a XVII. században is kivetették, és be is hajtották a hódolt területek lakóin mind az adókat mind az egyéb szolgáltatásokat. SZAKÁLY Ferenc, 1981. 50-58. Több mint figyelemre méltó, hogy a hódoltság területén a magyar hatóságok jóváhagyása nélkül a török földesurak nem telelepíthettek jobbágyokat. Erre rendszerint csak akkor kerülhetett sor, ha ezt előre egyeztették, és az új telepesek vállalták a magyar részre történő adózást is. SZAKÁLY Ferenc, 1997. 161-1G3. A táblázat és az ennek alapján elkészült néhány észrevétel VASS Előd, 1979. forrásközlése alapján készült.