Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Szabó Attila: Kecskemét adóterhei a XVII. sz. végétől 1848-ig

értékét tételesen utoljára 1751-ben állapították meg. (El kellett a lakosoknak látniok az elszállásolt katonaságot fűtőanyaggal és gyertyával, valamint az őszi és a tavaszi vonuláskor előfogattal is.) Későbbiekben a hivatalos összeg és a követelt szolgáltatások valóságos értéke között jelentős különbség (deperdita) keletkezett az adózók kárára. A Főhadparancsnokságnak alárendelten működő hadipénztárak, vagy katonai fizetőhivatalok a befizetett hadiadóról, vagy szolgáltatásról nyugtát adtak. A szolgáltatások utáni térítés összege és a reális érték közötti különbség volt a deperdita. A contributio mellett a másik közteher, amely 1848 előtt az adózókra nehezedett a megyék szükségleteinek fedezésére szedett háziadó volt, melyet ugyancsak a dikális összeírás alapján vetettek ki. A XVIII. század elején még jóval kevesebb volt a hadiadónál, azonban a XIX. századra már elérte, sőt túl is haladta a contributio összegét. Az elszámolását teljesen a hadiadóval együtt végezték, így a háziadó amolyan kiegészítő contributio lett. A földesúri szolgáltatásokat a hódoltság óta az alföldi mezővárosokban általában megállapodás szerint fizették egy összegben és legtöbb helyen a jobbágyfelszabadításig a megváltakozás valamilyen formáját kiharcolta a közösség. A föld termései után szedett egyházi tized (dézsma) a török-korban az elmenekült püspöknek küldött szerényebb pénzösszeg formájában élt tovább. Később csak a nagyobb helyek tudták komoly harcok árán megőrizni az évenként egy összegben megállapított dézsmafizetést. Mindezekhez járult még a városi háziadó, melyet a városok tisztviselőinek, alkalmazottainak fizetésére és egyéb fenntartási költségeire fordítottak. Kecskemét adóterheinek vizsgálatához a jelölt korszakban a legfontosabb források Kecskemét Város Levéltárában az 1662-től szinte hiánytalanul meglévő adólajstromok, valamint a város tanácsának közigazgatási iratai. Jól hasznosíthatók a téma kutatásához Kecskemét város másodbírájának számadáskönyvei, valamint Pest-Pilis-Solt vármegye adószedőjének számadási iratai és adószedői naplói. A megyei adószedői iratok a hadiadó és a megyei háziadó vizsgálatához szolgálnak forrásbázisul. Az 1711 előtti időszakban Kecskeméten is több pénz (pl. arany, tallér, forint) egyidejű használata volt forgalomban. A későbbi időszakban általános lett az ezüstforint, amely mellett a XIX. század első felében - az infláció után - megjelent a váltóforint (az előző pénz 40%-os értékében). Az egyöntetűség miatt ezüstforintban számoltuk át az előforduló váltóforintokat. Néhány esetben került a szövegbe váltóforint, de mellette mindenkor a „váltóforint" megjegyzéssel.