Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Kemény János: A Baja Városi Közigazgatási Bizottság működése 1876-1914

KEMÉNY JÁNOS A Baja Városi Közigazgatási Bizottság működése 1876-1914 között A kiegyezés után szerveződő polgári államnak szembe kellett néznie azzal az örökséggel, amit a reformkorban nekilendült, majd a szabadságharc alatt megtorpant, az önkényuralom idején pedig nemlétezőnek tekintett polgári átalakulás jelentett a számára. Ebben az örökségben igen fontos kérdés volt az önkormányzatok ügye, ami régóta sarkalatos pontja a magyar politikának. Ismert a nemesi vármegyék viszonya a központi hatalomhoz, de elegendő csak a megyék reformkori, majd pedig az 1861-1865 közötti szerepvállalására gondolni, hogy érthetővé váljon, miért került az önkormányzatok ügye a kormányzat és a törvényhozás érdeklődésének előterébe szinte azonnal a kiegyezés után. A törvényhatóságokról szóló 1870. évi 42. tc. a főispáni jogkör kiszélesítésével igyekezett megteremteni az állami betekintés lehetőségét az önkormányzati ügyekbe, ami azonban nem volt elég a kapitalista fejlődést erőteljesen szorgalmazó és szolgálni kívánó államnak. Az államérdek azonban nem esett egybe a helyi érdekkel. Az önállóságát védő és ebben évszázados hagyományokra támaszkodó, és ugyancsak évszázados intézményekkel bíró önkormányzat nem szándékozott megadni magát, sőt visszakövetelte az 1870. évi 42. tc. -kel megnyirbált jogait.

1 Bár a centralisták készek voltak támogatni a hagyományos rendszer erőteljes átalakítását - benne elsősorban a választott tisztviselői rendszernek a tisztviselők kinevezésével való felváltását

2 -, a kormányzat nem vállalta az ilyen értelmű döntés terheit. Helyette egy áthidaló megoldás mellett döntött, amelynek lényege így foglalható össze: maradjanak meg az Önkormányzatok, de ne kerüljenek szembe az állami törekvésekkel, és mindazon ügyeiket, amelyek nem 1. 1. A közigazgatási bizottsági törvényjavaslat vitájában Mocsáry Lajos így fogalmazta meg a municipalisták törekvéseit: Fenn kell tartani a közigazgatás és az önkormányzatok meglévő rendszerét, de úgy. hogy az elvett hatásköröket adják vissza nekik, és töröljék el az 1870. évi 42. tc. -ben rögzített változásokat. Ld. Az 1875. évi augusztus 28-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója (a továbbiakban: képviselőházi napló) Szerk. Nagy Iván Budapest, 1876. III. k. 313. 1. 2. A centralisták szerint a kormány végrehajtó hatalmának erősítése a legfontosabb feladat. Ok a jó közigazgatást a kinevezett tisztviselők, a megyei ellenőrzés, a helyhatósági hatáskör kiterjesztése - de körülírása -, és az egyéni kezdeményezőkészség felébresztése által tartották elérhetőnek. Szerintük az, hogy a tisztviselői választási rendszer fennmarad, azt jelenti, hogy a tiszviselőktől ezután sem fogják megkövetelni a hozzáértést és szakképzettséget. Az ilyen tisztviselő nem fogja tudni a kormányt méltón képviselni, de nem is akarja, hiszen a municipiumnak köszönheti a hivatalát. Ld. Képviselőházi napló IV. k. 13. 1., Dessewffy Aurél.