Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)
Péterné Fehér Mária: Az 1865. évi országgyűlési választások Kecskeméten
nagyhatalmú miniszterelnöke, Schmerling politikai elképzelésének részét alkotta. Schmerling legfőbb célja ugyanis a nagy német egység - osztrák vezetéssel történő - megteremtése volt, ennek előfeltételeként a Habsburg birodalom megszilárdítása. A liberális alkotmányos elveket valló magyar képviselőket akarta becsalogatni a birodalmi tanácsba, hogy a német liberálisok segédcsapataként mind a konzervatív, mind a föderalista törekvéseket, sőt fokozatosan az uralkodói abszolutizmust is visszaszoríthassa. A birodalmi tekintély megszilárdulása előtt azonban tárgyalni sem lehetett kiegyezésről Magyarországon. 26 A magyarországi politikai érdekcsoportok közül ekkor ugyan még csak a konzervatívok gondoltak kiegyezésre, akik készen álltak a februári pátens és a 48-as törvények módosítására is. Fő céljuk olyan egyenjogú dualizmus létrehozása, amely a felségjogokat és az állami célok közösségét megóvja. Az uralkodó felségjogához sorolták a külügyek irányítását, a véderőt. Elkerülhetetlennek tartották viszont, hogy legalább a hadkiegészítés megszavazására jogosítsák fel a magyar országgyűlést. Pénzügyi elképzeléseik szerint a magyar korona országai „százalékos arány" quóta szerint hozzájárultak volna a birodalom egészét érintő kiadásokhoz, az államadósság terheinek viseléséhez. Programjukban szerepelt a magyar korona országai területi egységének visszaállítása, magyar minisztérium kinevezése. A közös ügyek kormányzati szinten a „birodalmi miniszterek", a törvényhozás szintjén viszont a monarchia mindkét részéről kikerülő az országgyűlések választotta - két állandó delegáció hatáskörébe tartoztak volna. A birodalmi miniszterek a delegációknak tartoztak volna felelősséggel. Maga Deák ugyan már 1861-ben fontolgatta a kiegyezés lehetőségét, közvetlen kapcsolatot tartott fenn Apponyi Györggyel, a konzervatívok vezető politikusával. Az alkotmányos jogok felfüggesztése, az újabb abszolutisztikus, bürokratikus kormányzat bevezetése után azonban hallgatást, várakozást javasolt híveinek. A magyar konzervatív körök tervezetét az udvar elutasította. Ferenc József az adott viszonyok megszilárdítására törekedett. Azért volt számára ez igen fontos, mert tartott a kibontakozóban levő lengyel felkelés következményeitől, az új porosz miniszterelnök, Bismarc ambícióitól és attól, hogy újra kiéleződik az itáliai konfliktus. 27 Az, hogy az önkényuralom válságát a hazai politikai erők kihasználatlanul hagyták, megrendítette az emigrációt. Kossuthék átmenetinek tekintették a Habsburg-hatalom konszolidációját, a velencei kérdés kapcsán újabb háborús konfliktusra számítottak. Igyekeztek megszilárdítani kapcsolatukat mind az olasz kormánnyal, mind a potenciális szövetségesnek tartott dunai fejedelemségekkel. Kidolgozták a Dunai Szövetség tervét. A szövetség előfeltétele viszont a nemzetiségi megbékélés volt. Az osztrák és a magyar konzervatív körök támadták a Dunai Szövetség tervét, Deák saját körének ebben a kérdésben is hallgatást tanácsolt. A határozati párt 26 SZABAD György 1979. 27 SZABAD György 1979. 703-704. o.
