Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Péterné Fehér Mária: Az 1865. évi országgyűlési választások Kecskeméten

vezetői (Tisza, Podmaniczky Frigyes, Almássy Pál, Károlyi Ede) a június 5-i szavazásra, hogy mely formában történjen a felterjesztés, önleszavazást készítettek elő a párton belül, így a felirati javaslat kapott többséget.

1 Ferenc József azonban a konzervatív magyar uralkodó körök - akik az uralkodó és az ország közötti kiegyezésre tettek kísérletet - javaslatával élve rövid leiratban közölte: csak uralkodói jogait elismerő formában hajlandó átvenni azt.

2 Deák augusztus 8-án ismertette a házzal második felirati javaslatát, amely az alkotmányjogi követeléseket az elsőnél határozottabb hangon fogalmazta meg, de kivívásukra csak a helytállás és kivárás eszközeit ajánlotta az országnak.

3 Az uralkodó át sem vette a feliratot. Az országgyűlés óvást fogalmazott meg. Ezt az országgyűlést azonban, mely ugyan megbuktatta a konzervatívok kiegyezési kísérletét, de nem talált a kibontakozáshoz utat, s az önkényuralomra ítélt országnak csak helytállást ajánlott, augusztus 22-én katonai parancsszó oszlatta fel. Mint az országgyűlésben, a megyék bizottmányaiban is többségben voltak azok, akik a 48-as törvények csorbítatlan visszaállítását határozottan követelték. Mailáth György helytartó utasítást kapott, hogy hívja egybe a főispánokat, bírja rá őket a túlzó elemek visszaszorítására a megyei bizottmányokban és igyekezzék a városi képviselőtestületekben is elnyomni az izgató elemeket a „vagyonos polgárokra" támaszkodva. A tanácskozáson azonban a főispánok alig harmada jelent meg, s azok is lehetetlennek látták a megyebizottmányok letérítését a 48-as alapról. A városi képviselőtestületek nagy része a megyék politikáját követte, s a vezető szerep ott is olyanok kezében volt, akik nem bírták az uralkodó körök bizalmát. Pest megye 1861. augusztus 6-i közgyűlése bizalmat szavazott a feloszlatott országgyűlésnek és kimondták: mindaddig helyükön maradnak, míg a „nyílt erőszak" ezt lehetetlenné nem teszi. Kimondták, hogy az állami adóval túlterhelt nép iránti méltányosságból újabb háziadót (megyei adót) nem vetnek ki, hanem leszállítják a tisztviselők járandóságát. A 1 Kossuth a szavazás megtörténte után így írt: „Felírási alakban az alattvalóság beszélt; határozati alakban a népfelsőség szólott volna". Lukács Lajos az 1950-es években íródott munkájában abban látta a határozati párt funkcióját, hogy az országgyűlés idején uralkodó forradalmi hangulatot levezesse, a Kossuth-pártiakat gyengítse, és hogy a határozati-párti vizeken keresztül elevezzen a felirati párthoz. LUKÁCS Lajos 1955. 274. o. 2 A konzervatívok, a magyar nagybirtokos arisztokrácia - vezető politikusuk Andrássy Gyula - a perszonálúnió eszméjében hittek, szerintük csak ez a formáció szilárdíthatta meg a nagyhatalomként egyensúlyozó szerepre hivatott Habsburg birodalmat és saját hatalmukat. SZABAD György 1967. 515. o. „Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseinktől öröklött ... mert, a mit hatalom és erő elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges." SZABAD György 1979. 692. o.