Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)
Dr. Kuczy Károly: A kalocsai érsekség gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára
zák. Az állattartásra utaló istállók neve önmagáért beszél. Sajnos azonban, hogy a nagyon is külterjes állattartás milyen lassan válik istállózóvá. 1892-ben van szó arról, hogy a góré alját sertésólakká alakították át. Később több pusztán létesítettek sertéstelepeket. A társadalmi tagozódás ugyancsak egyértelmű, ha egybevetjük a „tisztilak" és a „cselédlak" adatait. Az uradalom, a birtokos helyi képviselőjének (tisztnek, intézőnek), s a nincstelen voltuk miatt kiszolgáltatott cselédek, béresek, lakhelyei közti különbséget láthatjuk. (Pedig a kalocsai érsekség sokkal humánusabb volt, mint általában a nagybirtokosok. 22 Egyértelmű az épületleírásokból, hogy a 12 épületből csupán egy, a Vádéi csárda nem téglaalapra épült, hanem csak a földre került a felmenő falazat. A többi esetében mindig ott van: „tégla alapra épült", vagy az „alapja tégla" kitétel került. Erre került a felmenő falazat vályog ( vályag) vagy nedves földből döngölt „vertfal". Nem lehet feladatom minősíteni, hogy a feudalizmusból éppencsak kiláboló, s átalakuló kapitalista birtokközpont építkezése korszerű volt-e, de az kétségtelen: másfélszáz, száz év után is számos épület áll még (sőt közben pár évtizedet a „szocialistának" mondott nagyüzemi rendszerben is kiszolgált.) Legfőbb hibája, hogy a föld felett nem volt szigetelve; illetve a nádfedések fazsindely fedések korhadni kezdtek, beáztak (hacsak nem javították rendszeresen), de végül is előbb-utóbb jelentős költséggel cserépre kellett cserélni, a tetőszerkezet átalakításával együtt. Addig azonban előnyös volt a jobb téli hőtartás miatt, nyáron pedig a cserépnél jobban védett a hőség ellen. Az épületek állagának romlása olykor súlyos helyzetet teremtett ott, ahol a bérlő (új bérlő) már kiépült majort vett át, s mivel nem volt tulajdona, a javításokra nem akart, nem tudott pénzt fordítani. Mindenesetre a 19. század második fele az erősödő kapitalizmus kibontakozásának kora volt. Elterjedt vállalkozás lett pl. a cserép-és téglaégetés, épületanyag kereskedés, a malomipar. Sok kisebb-nagyobb tégla22 L.: Illyés Gyula: Puszták népe; illetve a népi írók műveit! A csornai építkezés során bizonyára törekedett arra az uradalom, hogy minden cseléd családnak jusson „egy" lepadlásozott „földes szoba", amely „banyakemencével" fűthető'. Minden családnak külön konyhára, kamrára azonban már semmiképpen sem tellett még a rendkívül nagy érseki uradalom anyagi erejéből sem. így nem csoda, ha „beleláttak egymás tányérjába", s sok veszekedés volt a nyomorúság miatt. (V. ö.: a cselédszobák számát a családfő cselédek számával, béresek, kocsisok, mezőőrök) számával, illetve az intézői lak szobáinak számával!) Az meg országosan is ritkaság számba ment (hacsak nem éppen kivétel), amit VAROSY érsek a kalocsai központi gazdaság béresei, iparosai számára létrehozott. Mégpedig a város szélén, a „körtöltésen belül" 48 egy vagy kétszobás cselédházat építtetett a családok nagyságától függően. Ezt a cselédtelepet a házak száma alapján a népnyelv ma is 48-as házaknak ismeri, sőt köznapi beszédben a városlakók is, bár 1-2 házzal több épült, utólag engedélyezett.
