Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)
Dr. Kuczy Károly: A kalocsai érsekség gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára
gyár, téglaégető keletkezett ekkor. Faluhelyen pedig az úgynevezett „téglakemencék" létesültek, amelyek csak nyáron égettek téglát egy vagy két kemencével 23 a helyi szükséglet kielégítésére. Az uradalom gazdasági építkezése évtizedekig tartott. Mivel a gazdaságvezetésnek (talán a mérnöknek?) egységesítő törekvése volt, még a századforduló előtt összeállt egy praktikus épületminta, táblázat, ahol a kicsinyített épület alaprajzokat betű és szám jelölte. Ennek a használata következtében egyszerűsített, csaknem szabványos épületek valósultak meg. (A tervezéskor csak a betűre és számra kellett hivatkozni. A többi már adott volt.) Összegezve: a majorok építésének felvázolt módja minden bizonnyal előnyös lehetett a bérlőknek, s feltételezhetően kedvező lehetett a bérleti díj, az építési költségek és a bérlet aránya is. Az is kétségtelen, ha az uradalom elégedett volt valamely „építkező bérlővel", másutt is bérlethez juttatta. Természetes, hogy a kedvezményezett bérlők vagyonosodni kezdtek: nagybérlő, fakereskedő, téglagyáros, állatkereskedő, gabonakereskedő, vagy éppen malomtulajdonos lett, esetleg serfőzdét üzemeltetett. Közülük többen zsidó vallásúak voltak, s mint korábban már említettem, az érsekség - de legalább a gazdaságvezetés - a liberális politikai áramlatok következtében elég liberális volt ahhoz, hogy jó együttműködés lehessen a földbirokos képviselője és a bérlők között. Ez még akkor is így van, ha olykor pereskedésre is sor került. (Lásd: 27 jegyzetet). A major-építkezések tárgyalásánál szót kell ejteni arról, hogy a feleslegessé váló, vagy leromlott állapotú, tönkrement épületeknek mi lett a sorsa; tudott-e valamit kezdeni vele az uradalom? Törekedett ilyen megoldásokra a gazdaságvezetés. Pl.: a „hajósi patakmalom" (: ,£efmühle") eladását a 7/143. sz. 1905. VI. 9-én keltezett irat közli. 24 Volt malom még a Vajason: Vajas-fokon Hontoka: Hantoka területén, az érsekség középkori ,Jlantokai szék" nevű elpusztult településén, úrbéri ítélkező helyén, „székén". Bizonyára a Maloméri csatorna is azért kapta a nevét, mert „malmot" hajtott valahol, még ha nem tudjuk, hogy hol, akkor is, hiszen a népi emlékezet is megőrizte. Nincs kizárva, hogy térképen még rábukkanhatunk. A malom becsült értéke az 1892. évi székváltáskor 19. 576, 80 korona. A „Gemenczi kocsma" becsült értéke 8. 860 korona. Igyekezett tehát az uradalom túladni a nem használt, vagy tönkrement épületeken. Az árve23 A vályogvetőknél, téglaégetőknél, téglagyáraknál az anyag kitermelése következtében jókora gödrök maradtak a falvak, vagy a város szélénél. Ezek idővel vízzel telítődtek - de fák, bokrok mindéképpen benőtték -, s nem ritkán a libapásztor gyerekek számára libaúsztatásra és nyári fürdésre alkalmas üdülőhellyé váltak, vagy éppen a helyi disznócsorda deleltetésére, itatására is. 24 A Sárközi síkságot „mönetelös" vagy „meredök part" választja el a Duna-Tisza közi Homohátságtól. Itt-ott egy-egy csekély vizű patakocska hozza le a fölös vizet a főcsatornába. A szűkösen csordogáló vizek egyike nem nagy teljesítményű, de mégis lényeges szerepet játszó hajósi „alulcsapó malomnak" (Lefmühle) biztosítva az energiát. A Hajósi Tiszttartóságban számos alkalommal napirendre került valamely okból az uradalmi malom.
