Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Szabó Attila: Kecskemét adóterhei a XVII. sz. végétől 1848-ig

Néhány adóalap értéke 1689-1701 között (dénár) Adóalap 1689 1690 1695 1701 Gazda 100 60 120 160 Családtag 100 60 120 98 Marha 100 60 120 96 2 éves borjú 100 15 60 16 Bolt 200 360 Ház 200 360 240 XV. táblázat Néhány adóalap egymáshoz való aránya (A családfőre kivetett mennyiség: 100%)

?l Adóalap 1690 1722 1760 1804 1847 Családfő 100 100 100 100 100 Jármos ökör 100 25 33,3 40 40 3 éves borjú 50 33,3 6,6 20 20 Kocsis ló 25 33,3 40 40 Juh 10 4 2 20 20 Ház 600 100 400 400 Az 1711 utáni időszakban csökkent az állatvagyon adóztatásának súlya, növekedett a földnek, mint adóalapnak a jelentősége, de a legjelentősebb arányt a személyek után kivetett adó képviselte. Iványosi-Szabó Tibor számításai szerint ez elérte 1757-ben a 47,6%-ot, 1780-ban pedig az 53,8%-ot.

74 1828/29-ben a személyi jellegű (személyekre és házakra kivetett) hadi- és megyei háziadó 45,7%-ra rúgott.

75 Ez az adóztatási rendszer egyértelműen a szegényebb rétegek terhét növelte aránytalanul, különösen az urasági és a városi háziadó esetében, amelyek túlnyomó részét a személyi jellegű adótételek tették ki. Pl. Kiskunhalason 1751-1847 között ennek aránya csupán 19,2% és 28,6% között mozgott.

76 73 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/B. 37-38. - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/B. 186. - IV. 23. b. 1804., 1847. 74 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/B. 307. 75 1504. c. Fasc. 9. 33/1829. 76 BML V. 201. Kiskunhalas Város Tanácsának iratai, d. Összeírások. 1751-1847.