Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

vételét illeti, elhallgatván az e részben fel hozni lehető számtalan példákat, e következendőkkel kivánnyák bizonyítani, úgy mint a/ A midőn bizonyos helybeli lakos Kis Ferencznek leánya, édes attya betegeskedvén, egy még terhelt szekérrel haza felé tartott volna, a város egyik szolgája az említett leányt, akivel a közönséges utzán öszve találkozott, szekerestül a város házához hajtani akarta, oly végre, hogy annak lovait bizonyos utazó kotsija eleibe fogja, mely ebbeli szándékának a többször említett leány magát ellene szegezvén, az említett város szolgája kezében levő bottal az lovakat egész hazáig verte, ahol is a lármára a leánynak édes attya elő jővén, és látván, hogy a lovai a verés miatt már véresek, az említett szolgának lovára reá ütött, s ezen tselekedetéért a sokszor említett szolgának puszta feladására a leánynak attya beteges állapottya semmi tekintetben nem vétetvén, fogságba hurtzoltatott, s keményen meg botoztatott.

32 b/ Bizonyos Kotzkás, szinte helybeli lakos, Sátor nevű bíró által minden ok nélkül tsupa maga hántorgatásábul három ízben egy folytában, mindenkor 12 botokkal megfenyíttetett.

33 azért járt el, „mivel a tanáts rendelését többeknek hallatára bolondnak nevezte." A sértett indulatát pedig az váltotta ki, hogy „egy ízben hozzája egy olly strázsa mester adatott, aki egész szobáját elfoglalta". A harmadik sérelem a város polgárai részéről az volt, hogy a „tanács Kiss Sámuel szijjártó céh mestert, Kiss Mihály szijjártót és Füstös János szabót előbb árestomban záratván, utóbb a polgárok szobájában letartóztatta". Az okot a hatóság abban látta, hogy „az illető ecclésiai rendeléseknek ellene szegezték." Az egyházi gondnoknak az ingyen, illetve bizonyos szempontból sérelmes munkát megtagadó önérzetes mesterekkel szembeni drasztikus fellépését a tanács még ekkor sem volt hajlandó más szempontból értékelni, sőt egyértelműen megfogalmazta, hogy „ez nekie nemtsak vétkül nem tulajdoníttathatik, hanem tselekedeti egyenessen szükséges elöljárói köteleségének tellyesítésére mutat." A megyei közigazgatás és jogszolgáltatás területéről kinevezett bizottsági tagok nem is marasztalták el helyi kollégáikat. Döntésük: „Az itt elé számlált esetek a deputátionak véleménye szerint kegyetlenségre tellyességel nem magyaráztathatnak." 1.198-200. 32 A városi tanács szerint Kiss Ferencet azért büntették meg 12 pálcával, mivel az „magát a város hadnagyának, midőn lovait forspontra akarta hajtani, vas villával ellene szegezte, és annak lovát több ízben meg ütni bátorkodott". A bizottság ez alkalommal is messzemenően igyekezett a tanács eljárását megérteni. A közrend megtartásáért, a kölönféle állami szolgáltatások maradéktalan elvégzéséért a vármegye is felelősnek érezte magát. Döntése éppen ezért nem lehet meglepő: „Kiss Ferencz vakmerő engedetlenségéért büntettetvén meg 12 páltza ütésekkel, meg fenyíttetése kegyetlenségre egy áltáljában nem mutat." A rendi társadalom jogszolgáltatásának kíméletlenségét, a büntetések ma már visszataszító kegyetlenségét ezekben az években még nagyon sokan elfogadhatónak, sőt hasznosnak találták. 1.198. 33 A tanács szerint Kotzkást, mivel „a bíróság előtt magát szembetűnő gorombasággal viselvén 15 páltzákra ítéltetett, melly után minthogy a város udvarán kotya vetyére öszve jött sok emberek előtt újra motskolódó fenyegetést el követni bátorkodott, mint dühös és lázzasztó nyakas embert újj onnan 9 és így mind öszve 24 páltzákkal fenyíttetett". Mivel a kiszabott büntetést két alkalommal, „a verésnek mérséklése mellett" hajtották rajta végre, a tanács szerint kínoztatásról szó sem lehetett. A bizottság is azzal vette tudomásul a magyarázatot, hogy az ügyben „a bírói hatalomnak szembetűnő visza élése ki nem tetzik". I. 196-197.