Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

A városban kialakult feszültséget semmiképpen sem hagyhatta figyelmen kívül a magisztrátus. Ennek a mozgalomnak a súlyát, horderejét feltétlenül érzékelteti az eredetileg 13 aláírást követő újabb 541 is, ami azt jelentette, hogy a városban minden negyedik-ötödik gazda vállalta a helyi hatalommal való közvetlen összeütközés nem csekély kockázatát. Több mint figyelemre méltó, hogy távolról sem stiláris megjelenítése az akkori viszonyoknak, ha pattanásig feszült helyzetről szólunk. Minden bizonnyal csak a dolgok véletlen egybeesése volt ugyan, hogy a carbonárik

2 elleni utasítást néhány olyan tizedben is kifüggesztették, amelyekben nagy számban támogatták a tanáccsal szembeni határozott fellépést. Ezt az eljárást azonban fenyegetésnek érezte a lakosság, és „alég múlt el, hogy általok a csendesség is meg nem zavartatott", ezért a hirdetmény szövegét a tanácsnak sürgősen be kellett vonnia. Ezzel a nyílt ütközést el tudta ugyan kerülni a hatóság, de a vármegye elmarasztalását el kellett szenvedniük. A kapott dorgálás szerint „mint előkellő tisztviselőknek e részben annyi bé láttások lehetett volna, hogy hasonló tsiklandós dolgoknak bal magyarázataikbúi és érthetődhetetlenül való elő adásaikbul rossz és sokszor veszedelmes következések szoktak származni."

3 A panaszt tevők elkeseredettségének fokát érzékelteti, hogy úgy vélekedtek: „kevesebbet ártott a városnak a régibb időkben több ízben lett kiraboltatása, mert ezt a költsönös bizodalmon épültt egyet értés és az egymáson segíteni iparkodó kész lélek helyre hozta", ezzel szemben a „mostani elöljáróságnak kormánya alá bízott népen gyakorlott határtalan birodalma a város javainak kéméletlen pazarlása, az özvegyeknek és árváknak le nyomattatása, a szegény adózó népnek nyomorgattatása és hallatlan vissza élései" nehezebbé tették a lakosság helyzetét mint az idegen hadak pusztításai.

4 2 A carbonari mozgalom a XIX. század elején szerveződött meg Itáliában. A köztársaság párt hívei tömörültek soraikba, és végső céljukként Olaszország felszabadítását jelölték meg. Tekintettel arra, hogy a mozgalom részben monarchia ellenes volt, főként pedig Itália északi részéről ki akarták űzni a Habsburgokat, a monarchián belül kíméletlen üldözést rendeztek ellenük. Még a mezővárosokban is ismételt felszólításokat kaptak a tanácsok ez ügyben. 3 A határozat értelmében Drégely Istvánt és Hertzeg József szenátorokat, valamint Fekete Jánost, az electa communitas tagját név szerint is megrótták. Utasították továbbá a tanácsot, hogy a „hasonló helytelen tselekedetekkel hagyjanak fel." I. 49-50. , illetve 57. 4 Sokat mondó az a tény, hogy mindezzel szemben a városi tanács nem ellenéi-veket keresett, hanem azt hozza fel a maga mentségére, hogy az 1792-1818-ig tartó években a háborúk miatt 22318 forintot volt kénytelen kifizetni az állam számára, 1255 katonát kellett állítania, és mint a földesúri jussok haszonélvezője további 26288 forintot kellett fizetnie. I. 51-52. Mentségül hozták fel ezeken túlmenően azt is, hogy a várost ért sok tűzeset, a pénzek gyakori váltása nem csekély mértékben növelte mind a lakosság mind a városi önkormányzat gondjait. A városi kasszát terhelte ezeken túlmenően a puszták megvásárlása, a templomok építése, katonai épületek emelése, iskolák, ispotályok stb építése is. Ezeket a tényeket a bizottság el is ismerte. I. 52-53.