Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Tóth Ágnes A MAGYARORSZÁGI DÉLSZLÁVOK HELYZETE ÉS TÖREKVÉSEI 1945-1948 (Dokumentumok)

éves tespettségük oka nemcsak faji tulajdonságaikban keresendő. Akárkivel beszéltem — az asszimiláció hívei és az öntudatos nemzeti alapon állók egyaránt azt mondották, hogy a bunyevác nép végtelen szerénysége, viszályt kerülő magatartása igénytelensége megmentette őket a nagyobb megrázkódtatásoktól. Az asszimiláció alapján állók szerint a bunyevácság nem is akar nemzeti életet élni, kulturális és iskolaigényei nincsenek, meg van elégedve sorsával. Az öntudatos bunyevácok viszont arra hivatkoznak, hogy az elmúlt 23 évben nem is élhettek nemzeti életet. A falvakban a csendőr szinte minden lépésükre ügyelt: nem tömeges, hanem egyéni üldözés folyt, azok ellen, akik belgrádi rádiót hallgattak, bunyevác nyelven énekeltek, beszéltek stb. A rendkívül büszke és érzékeny nép megvetőleg utasította vissza ezeket a bosszantásokat, visszavonult házaiba, közben csaknem minden iskoláját elvesztette és nem tudta feltartóztatni főleg a fiatalság asszimilációját. A bunyevácok visszavonultságának magyarázata kézenfekvő: ha nem is volt minden faluban bunyevác iskola, egyesület, újság stb., mindennél jobban bizonyítja fajtájukhoz való ragaszkodásukat az, hogy szokásaikat, öltözéküket, hagyományaikat, népdalaikat megőrizték. Ha pedig ez tapasztalható, szinte hihetetlenül hangzik, hogy gyermekeiket szívesebben taníttatják magyarul, mint anyanyelvükön. Ha ragaszkodnak anyanyelvükhöz, ruházatukhoz, éppen az iskoláról, a nyelv életbentartójáról mondottak volna le? Ha ez így volna, egymás között is magyarul beszélgetnének, de ez nem állítható. A falvakban és a házakban bunyevác szót hallottam. Természetesen kívánják az anyanyelvű iskolákat is. A bunyevácság eddig valóban tespedtségben élt, aminek okát ebben látom: 1921-ig a bajai háromszög délszláv megszállás alatt állott. A magyar közigazgatás bevezetése után az asszimilációs tendencia, a csendőruralom mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a bunyevácság egyes rétegei megfélemlítve érezték magukat. Miután nem harcos, kiálló nép és nem is rendelkezett küzdelmet vállaló vezetőkkel, inkább lemondott a küzdelemről. Visszatért a földhöz, amely 300 éve fenntartotta. Ennek a magatartásnak következménye, hogy amíg 1921-ben a békekonferenciához eljuttatott memorandumot 25.000 bunyevác írta alá, ma a számuk 10.000 alá csökkent. A bunyevác nép sorsa azonos minden néptöredék sorsával: beolvad, akarva — nem akarva, elvész a számottevőbb népek tengerében. Hogy ennek a feltartóztathatatlan folyamatnak meggyorsításáért soha ne lehessen a magyarságot hibáztatni, az első teendő volna bunyevác iskolák felállítása, ami minden bunyevác belső énjéből fakadó kívánság. Az iskolapolitika egyoldalúsága Juhász János tanfelügyelő adatai szerint a megyében 11.927 magyar és 2044 német gyermek mellett mindössze 467 vallotta magát bunyevácnak, 102 sokácnak és 42 szerbnek. Az iskolatörvény szerint a szülők kérhetik anyanyelvű iskolák létesítését. Néhány hét előtt a felsöszentiváni bunyevác szülők kérték, hogy 48 tanuló részére biztosítsák az anyanyelvű oktatást. Bácsbokodon 31 tanulóval bunyevác anyanyelvű oktatás folyik, Baján a tanfelügyelő nyilvántartása szerint mindössze 3 tanuló vallotta magát bunyevácnak, ami szinte hihetetlenül hangzik, hiszen 1615 a bunyevácok létszáma és vagy 4000 bunyevác származású egyén él a városban. Csávolyon 33 bunyevác tanulónak anyanyelvű iskolája van, viszont megállapítottam, hogy a tanerő szláv tudása hiányos. Csikérián 17, a tanyákon 15 bunyevác gyermeket tartottak nyilván. Garán 85 bunyevác gyermek két bunyevác