Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Tóth Ágnes A MAGYARORSZÁGI DÉLSZLÁVOK HELYZETE ÉS TÖREKVÉSEI 1945-1948 (Dokumentumok)

iskolában tanul, Katymáron szintén működik bunyevác anyanyelvű iskola, Hercegszántón két sokác iskola áll fenn. Bunyevác középiskola sehol nincs. Az iskolakérdésben egyes elmagyarosodott bunyevácok és olyan magyarok, akik a legtöbb esetben elmagyarosodott másajkúak, úgy nyilatkoztak előttem, hogy nincs szükség bunyevác iskolákra, a szülők sem kérik. Szívesen válnak magyarokká. Amikor megemlítettem, hogy nekem nem egy faluban az ellenkezőjét mondották, a magyarázat az volt, hogy az agitáció bolygatta meg a lelkeket. Ellenvetésemnek, hogy mi a külföldre szakadt véreink számára hogyan követelhetünk iskolákat, ha a mi nemzetiségeinktől ugyanezeket a kívánságokat megtagadjuk, azt felelték, hogy minden nemzetiségi kívánság nem a bunyevácok köréből érkezik, s megmaradtak ismert, a régi világban sokat hallott felfogásaik mellett, amelyek a közismert egyoldalú beállítottságra emlékeztetnek. Ezek után felmerül a kérdés, miért nem kértek mindenütt bunyevác iskolákat, amikor arra tegnap és ma is lehetőség nyílik. A bunyevácok azt felelték: a szülőknek meg volt ugyan a joguk erre, de az eljárásban és a kivitelezésben megaláztatást láttak. Voltak idők, amikor gúnyosan „rác"-nak csúfolták a bunyevácokat. A helyi kiskirályok, elsősorban a csendőrök sokat kellemetlenkedtek. Hogy ezt elkerüljék, inkább elálltak attól, hogy az iskolákért harcoljanak. Sorsukba beletörődtek, s ennek nem kis részben az is az oka, hogy az úgynevezett bunyevác iskolák is torzak: a tanító kerékbetöri a bunyevác nyelvet és a tankönyvek sem felelnek meg. Az ilyen iskolákban nem lehet bunyevácul tanulni, sokkal inkább odahaza a szülőktől. Ma azonban szinte egyöntetű a kívánság: az állam állítson fel bunyevác iskolákat ott, ahol bunyevácság él. A bunyevácság a népszámláláskor a származását vállalni merte, ez legyen elegendő az anyanyelvű iskolák felállítására. Nem egy helyen szemrehányóan emlegették, hogy Jugoszláviában a magyar gyermekek a magyar iskolába járhatnak, a magyarok pedig ugyanezeket a jókat megtagadják a bácskai bunyevácoktól. A bunyevác anyanyelvű oktatás megoldható: már néhány elemi és egy középiskola felállításával. A bajai tanítóképezdében a szerb-horvát nyelvet is tanítják. Az onnan kikerült tanítóság felhasználható. A tanítói és tanári kar a rendelkezésre álló bunyevác, illetve bunyevác származású, vagy szlávul tudó magyar tanerők sorából rekrutálódhatna. Magáramaradottan, vezetőit nélkül A második világháború befejezése kilendítette a néptöredékeket, így a bunyevácokat is abból a közömbösségből, amelyben eddig éltek. Mind keresik emberi jogaikat. A bácskai bunyevác-horvátok vezetők nélkül állnak, nincs aki irányítsa, tanácsokkal ellássa őket. 23 évig ösztöneikre hallgatva éltek, a földet művelték, tanult ember alig akadt. Baján találtam egy bunyevác intellektuellt, akivel hosszas és közvetlen beszélgetésünk során mélyen beleláttam ennek a józan, szorgalmas és jobb sorsot érdemlő népnek egész lelkiségébe. így fakadt ki előttem: — A bunyevácság olyan apátiába süllyedt, hogy abból nehéz kisegíteni. A régi rendszerek bánásmódja kergette ebbe a helyzetbe. Azelőtt a megyében az irányítás olyan volt, hogy a nem magyar elem eket.lehetőleg kiküszöböljék. A bunyevácokat munkaszolgálatra hívták be, megbízhatatlannak tartották őket, s ezért emberi méltóságukban megbántva érezték magukat. Nem vehettek ingatlant és egyéb bosszantások is érték őket. A háború befejezése hozott csak változást. A délszláv partizánok néhány falut megszálltak, a bunyevác mozgalom felélénkült, s Karagity Antun garai népi író állott az élükre. Karagityot néhány hónap előtt áttették a jugoszláv határon. Azóta dr. Jelich Mihály sokac származású, s a bunyevácokkal