Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

3. A TANYARENDSZER KIALAKULÁSA A természeti adottságokon és a jogi kereteken túl más tényező is számottevően és tartósan befolyásolta a város határában folyó növénytermesztést. Az alföldi mezővárosokat többek között az különböztette meg erőteljesen a közvetlen feudális függésben levő jobbágytelkes falvaktól, hogy itt már a hódoltság korától megszűnt a nyomás kényszer, az egyes gazdák a birtokukban lévő területet tetszés szerinti formában művelhették meg. 2

'' Az aránylag nagy kiterjedésű határ lehetővé tette, hogy a szántóföldet, rétet, legelőt egymás mellett különítsék el, minden gazda évről—évre ugyanazon a területen gazdálkodjon, és a vetésforgó egy sajátos formáját valósítsa meg saját gazdaságán, bérletén belül: „...nem lévén itt azon gazdálkodás nemesítését gátló környülállás, hogy a telkek dűlőkre s vetőkre szaggatván fel, ugyanazon gazdának őszi vetése egy, tavaszija más, ugarja harmadik, kaszálója pedig 4. s. a. t. helyen feküdgyék, s az idő szerinti takarításokat, mindegyike ugyanazon időben tenni kényszerüljön..."

20 emeli ki a város mezőgazdaságának egyik legfontosabb sajátosságaként a kortárs Csányi János is. Bár pusztán a parcellázások során minden gazda egy tagban kapta meg bérelt vagy vásárolt területét, a XIX. században egyre gyakoribb lett, hogy a legtöbb gazdának volt saját tulajdonú szőlője, szántóföldje és egy vagy több bérlete. így valójában a gazdák jelentős hányadának birtoka több részre tagolódott: „...nem egy, de két három, az első rendű gazdák pedig 5-6 külön távoleső helyeken is bírnak szántóföldeket, amelyek úgy egymástól 4-5 órányi, valamint a várostól is 2-3-4 órányi, de némelyike 8 órányi távolságságban is esnek..."

27 A mezőgazdasági felszereléseket viszont egy helyen volt célszerű tartani, és bizonyos munkákat (pl. a nyomtatást) ugyancsak célszerű volt a legnagyobb birtoktesten elvégezni. Az egykori puszták, amelyek korábban a legeltetést, a XIX. században pedig már a növénytermesztést szolgálták, olykor 20-30 kilóméterre voltak a várostól. Ezek megművelése csak úgy történhetett, hogy ott tartós szállásokat, tanyákat hoztak létre. A rossz utak a termények városba történő szállítását csaknem lehetetlenné tették. A cselédek élelmezése és a jószágok takarmányozása is azt követelte, hogy a termény nagyobb részét 25. BALOGH István: 1962. 620., iUetve VARGA János: 1982. 436-438. 26. CSANYI János: 1840. 78. A tanács már 1826-ban felszámolta azt a korábbi szokást is, hogy a marhát és juhot tartó gazdák a termények betakarítása után „...mások földeit szabadon s átaljában legeltethessék..." Uo. 27. KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 106.