Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850* L FELTÉTELEK ÉS KERETEK Európa gazdasági életén belül a XVII-XVIII. század folyamán új korszak kezdetéről nem beszélhetünk. Bár a kontinens legfejlettebb régiójában, főleg Angliában és Hollandiában, már a forradalom után a feltételek ehhez gyakorlatilag adva voltak, miként Németországban és Franciaországban is csupán elszórtan és területileg is korlátozottan jelent meg az új. Ennek okai között fellelhetünk olyanokat is, amelyek, ha szükségszerűen változott formában is, de Magyarországon is hatottak. Az egyik leginkább szembetűnő okként a lakosság számának stagnálását, a fogyasztás növekedésének az elmaradását és a fő termény, a gabona árának csökkenését figyelhetjük meg. Mivel a mezőgazdaság még Európa legfejlettebb térségeiben is egészen a XVTII. század végéig megtartotta a vezető ágazat szerepét, érthető, hogy Magyarországon, amely a Habsburgok fennhatósága alatt álló területek között is a viszonylag fejletlenek közé tartozott, a mezőgazdaság súlya, vezető helye lényegesen egyértelműbb maradt egészen a polgári forradalomig. A Duna-Tisza közén Kecskemét és térsége a polgári fejlődésnek még a reformkorban is viszonylag kevés jelét tudta felmutatni. Ez teljességgel érthető is, főként, ha meggondoljuk, hogy Európa középső részének nagyobb hányadán, és főként Kelet Európában nemcsak a szűkebb értelemben vett agrár életet, hanem sok más területet is még a feudális kötöttségek koloncai nyomorították.

1 Magyarországon, különösen az egykori hódoltság területén, a táj, benne a természet és az ember alkotta jelenségek sora olyan két évszázadról tanúskodott, amelyek iszonyatos rombolást, leépülést és pusztulást eredményeztek. Ezen időszak alatt virágzó városok váltak romhalmazzá, vagy tűntek el az elmocsarasodó szántóföldeken és az óriásira növő gazban. Hisz a mezőgazdaságilag egykor megművelt területet nem erdők vagy legelők váltották fel, hanem a dúvadak otthonául szolgáló gaz és gyom. Falvak tucatjainak csupán a neve maradt fenn. Elvétve életben maradt lakosaik leszármazottjai még az üszkös romokat is csak ritkán tudták a visszatele* Készült a Kecskemét-monográfia Szerkesztőbizottsága és a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára közötti együttműködés alapján 1. WELLMANN Imre: 1979. 7.