Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Tóth Ágnes A MAGYARORSZÁGI DÉLSZLÁVOK HELYZETE ÉS TÖREKVÉSEI 1945-1948 (Dokumentumok)

(bunyevác) lakosságának azt a kívánságát, hogy a magyarokkal továbbra is testvéri egyetértésben akarnak élni, de követelményként állítja ez oda azt, hogy az itteni szlávok is élvezhessék azokat a jogokat, amelyeket a jugoszláviai magyarok a Jugoszláv államban élveznek. A röpirat követeli, hogy a bunyevácok által lakott községek iskoláiban a horvát nyelvet is tanítsák, követeli horvát nyelvű hírlap megindítását, kulturális egyesületek megalakítását és a nemzeti és kulturális élet minden tekintetben való kifejlődésének lehetővé tételét. Nyilvánvalóan Karagityra és annak Gairáról történt elköltözésére utalással ugyanez a röplap követeli, hogy a magyar hatóságok tegyék lehetővé kipróbált harcosuknak a bajai háromszög antifasiszta mozgalma horvát vezető emberének, aki egyúttal a röpirat szerint az egyetlen horvát író Magyarországon és a legalkalmasabb szervezője a nagyobb vonalú szláv kulturális életnek, és akit a fasiszták és reakciósok éppen emiatt tettek lehetetlenné és helyeztek letartóztatásba, — hazatérését Magyarországba a bajai háromszögbe. A röplap szerint amióta vezérük (Karagity) kénytelen volt visszavonulni, a bunyevác kulturális élet teljesen megbénult. Eltekintve attól, hogy a szóbanforgó és itt ismertetett röpiratnak a magam részéről nem tulajdonítok sok jelentőséget, mert nézetem szerint annak kiadása és terjesztése Karagity szűkebb híveitől, esetleg rokoni körétől ered, mégsem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy komolyabb bunyevác körökben is hangsúlyozott tény az, miszerint a magyar állam eddig semmi olyan komoly intézkedést nem tett, amely a hazai bunyevácok jogos nemzeti, kulturális igényeinek kielégítését elősegítette volna. Vannak ugyan a vármegye egyes bunyevác lakosságú községeinek elemi iskoláiban bunyevác tagozatok és tanítók, ezek azonban nem állanak e külön hivatásuk magaslatán, és működésük igen gyakran ellenkezőjét váltja ki a kívánt hatásnak. A meglévő kulturális egyesületek jelentéktelenek és a megfelelő támogatás hiánya miatt céljaikat nem töltik be. Horvát nyelvű újság pedig a vármegye területén eddig nem jelent meg. Ha feltételezem, hogy a jugoszláviai magyaroknak sem elégíti ki maradéktalanul minden jogos nemzeti és kulturális kívánságát, akkor is meg kell állapítanom, hogy az összehasonlítás a két nép békés együttélésének veszélyeztetését hozhatja magával, sőt, az elkövetkezendő béketárgyalásokon is számukra hátrányos helyzetet okozhat. A magam részéről a bunyevác lakosság nemzeti és kulturális törekvéseinek kielégítését és felkarolását a magyar állam biztonsága, a két nép zavartalan és nyugodt együttélésének bizonyítása szempontjából teljesen veszélytelennek, sőt, kívánatosnak látom és éppen ezért és ezekre való utalással kérem a Miniszterelnök Urat, szíveskedjék a kérdést a külügyminiszter és belügyminiszter urakkal együtt tárgyalás alá venni és oda hatni, hogy a bunyevác lakosságú községekbe a bunyevácok által kívánt, de a magyar állam szempontjából megbízható bunyevác tanítók kerüljenek, meglévő kultúregyesületeik megfelelő erkölcsi, sőt esetleg anyagi támogatásban részesüljenek és ugyancsak anyagi támogatást kapjanak egy megindítandó bunyevác (horvát) nyelvű időszaki laphoz. Megjegyzem, hogy a vármegye főispánja figyelmét a bunyevác kérdésre a jelentésem szellemében már felhívtam és vele együtt egy jugoszláv-magyar baráti egyesület létrehozását kezdeményeztem. A főispán úr tudomásom szerint ebben a