Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Tóth Ágnes A MAGYARORSZÁGI DÉLSZLÁVOK HELYZETE ÉS TÖREKVÉSEI 1945-1948 (Dokumentumok)

pl. Garán és Hercegszántón kikiáltották a községeknek Jugoszláviához való csatlakozását. A fegyverszüneti szerződés megkötése után részben a magyar polgári hatóságok beavatkozására, részben pedig a határőrség megszervezése folytán ezek a népfelszabadító bizottságok és milíciák beszüntették működésüket és folyamatosan átengedték szerepüket a magyar közigazgatási, rendőri és katonai hatóságoknak. 15 Ez a folyamat általában súrlódásmentesen és incidens nélkül ment végbe. A népfelszabadító bizottságok és a milíciák szervezésében és ezeken keresztül a bajai háromszögnek Jugoszláviához való csatolása iránti törekvésekben megnyilvánuló mozgalomnak az élén Karagity István garai származású és ottani lakos, bunyevác ember állt, aki a fegyverszüneti szerződés megkötése előtt az orosz katonai parancsnokság segítségével, de annak tudta nélkül is, több alkalommal Baján is megkísérelte a rendőri és polgári hatalmat átvenni. Ezeket a kísérleteket akkoriban a helyi demokratikus pártok és a polgármester közbelépése hiúsította meg. Karagityot a fegyverszüneti szerződés megkötése után az orosz katonai parancsnokság tudtával a bajai rendőrség engedély nélküli fegyverviselésért és rádiótartásért letartóztatta, de egy napi fogvatartás után Jugoszláv partizán parancsnokság közbelépésére szabadon bocsájtotta. Karagity a szóbanforgó eset után öt más bunyevác garai családdal együtt önkéntesen és minden kényszer nélkül átköltözött Garáról a Jugoszláviához tartozó Regőce községbe. Ezt az egész esetet, tudomásom szerint, jugoszláv oldalról a Szövetséges Ellenőrző Bizottság előtt még akkoriban panasz tárgyává tették és az ügy az itteni Ellenőrző Bizottság meghatalmazottja útján kivizsgálást is nyert, előttem azonban ismeretlen eredménnyel. Eltekintve a Karagittyal kapcsolatos itt említett és főképpen a fegyverszüneti szerződés megkötése előtt lezajlott eseményektől, ma már mindég kevesebb olyan megnyilvánulás tapasztalható, amely a bajai háromszögnek Jugoszláviához való csatolására irányul, bár még mindig észlelhető véleményem szerint elszigetelt és nem hivatalos olyan szláv megnyilatkozás, amelynek a nyilvánvaló célja az itteni bunyevác és magyar lakosság békés együttélésének a megzavarása. Ezen előzetes események folytán részben mesterségesen táplált, részben a dolog természeténél fogva önként fellángolt, de ma már csendesedő soviniszta és nacionalista törekvések mellett több figyelmet érdemelnek a bunyevácságnak azok a kívánságai, amelyeket a kulturális életük megindítása és kifejlesztése iránt fejeznek ki. Ezeket a kívánságokat az itteni bunyevácság időnként kiadott és terjesztett röpiratokkal fejezi ki. A legutóbb kezembe került ilyen röpirat, amelyet a bajai háromszög népfelszabadító és antifasiszta mozgalma nevében, természetesen engedély nélkül adtak ki és terjesztettek a bunyevác lakosság körében, egészen mérsékelt hangon kifejezésre juttatja, hogy a tisztességes magyar nép és a becsületes magyar értelmiség a bajai háromszögben mindég a legnagyobb egyetértésben és szeretetben élt szláv testvéreivel és a két nép között sose került volna ellentétre, soviniszta gyűlöletre vagy nemzetiségi bizalmatlanságra sor, ha nincsenek azok a fasiszta és reakciós elemek, ha nincsenek a feudális urak, akik ezt a gyűlöletet a szláv népek ellen kifejtették. A röpirat kifejezi továbbá a bajai háromszög horvát 15. Bár az 1945. január 20-án megkötött fegyverszüneti egyezményt követően a jugoszláv fegyvereseket valóban visszaszorították a mai határra, de még hosszabb ideig ezt követően sem volt megnyugtató az érintett községek helyzete. Csikéria esetében például január 26-ára ígérték kivonulásukat a partizánok, de fosztogatásaik, garázdálkodásaik — amiről szintén a jegyző számol be jelentéseiben — azt bizonyítják, hogy még 1945. márciusában is szabad prédájuknak tekintették a liizséget. — BKML. Csikéria község iratai 2/1945.